Jób könyve

Isten távolmaradása 23 ¹Erre Jób válaszolt és így szólt:
²Panaszom még ma is keserűen hangzik,
súlyosan ránehezül keze sóhajomra.
³Ó, legalább tudnám, merre találok rá,
hogyan juthatnék el a trónusa elé!
⁴Magam képviselném előtte ügyemet,
s bizonyítékokkal volna tele a szám.
⁵Legalább megtudnám, mit válaszol,
és amit mond, azt elfogadnám.
⁶Egész hatalmával perelne velem?
Nem! De legalább meghallgatna.
⁷Igaz ember szállna vele perbe,
a magam perében győzelmet aratnék.
⁸Ha keletre nézek, akkor nincsen ott,
s ha nyugatra megyek, arra sem látom.
⁹Akkor sem látom, ha északon keresem,
s ha délre fordulok, nem látom ott sem.
¹⁰De hisz ismeri mind az útjaimat,
és ha próbára tesz, aranynak minősít.
¹¹Lépésről lépésre követte a lábam,
megtartottam útját, nem tértem el tőle.
¹²Nem távolodtam el ajka parancsától,
szájának szózatát keblemben őriztem.
¹³Amit határoz, ki tud azon változtatni?
Keresztülvisz mindent, amit csak akar.
¹⁴Így a sorsomat is beteljesíti.
Sok efféle dolgot forgat elméjében,
¹⁵azért rettegek úgy a színe előtt.
Ha csak rágondolok, máris megborzadok.
¹⁶Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni,
félelemmel töltött el a Mindenható.
¹⁷Mert elrejt előle a sötétség,
előlem meg homály fedi el a jelenlétét.