Jeremiás jövendölése

Messiási jövendölések. Az eljövendő király. 23 ¹Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait – mondja az Úr. ²Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint – mondja az Úr. ³De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak. ⁴Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük – mondja az Úr.
   ⁵Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban. ⁶Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk.”
   ⁷Jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem azt mondják többé: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéről”, ⁸hanem: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki visszavezette és hazahozta Izrael házának ivadékát észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket.” És a saját földjükön laknak majd.
   Fenyegető beszéd az álpróféták ellen⁹A prófétákról:

A szívem megszakad bensőmben,
minden csontom remeg.
Olyan vagyok, mint a részeg,
mint a bortól mámoros ember,
az Úr miatt és szent szavai miatt:
¹⁰„Tele van az ország házasságtörőkkel.
[Igen, az ilyenek miatt borult gyászba
az ország és száradtak ki a puszta legelői.]
Gonoszságot művelni, arra gyorsak;
és minden erejük a hamisságuk.
¹¹Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált;
még házamban is találkoztam
gonoszságukkal – mondja az Úr.
¹²Ezért síkos talajjá lesz az útjuk,
elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek.
Mert rájuk hozom a veszedelmet,
a büntetés esztendejét – mondja az Úr.”
¹³Szamária prófétáiban
istentelenséget láttam:
Baál nevében prófétáltak,
és félrevezették népemet, Izraelt.
¹⁴Jeruzsálem prófétáiban
utálatosságot láttam:
házasságtörést, hazug életmódot.
Még bátorítják is a gonoszokat,
nehogy megtérjenek gonoszságaikból.
Szodomához lettek hasonlóvá
valamennyien,
a lakói meg Gomorrához.
¹⁵Ezért ezt mondja a Seregek Ura
a prófétákról:
Nézzétek, férgeket adok nekik eledelül,
és mérgezett vizet italul.
Mert Jeruzsálem prófétáitól árad szét
minden istentelenség az országban.
¹⁶Ezt mondja a Seregek Ura:
Ne hallgassatok arra,
amit ezek a próféták mondanak nektek,
mert félrevezetnek benneteket.
A maguk kitalálta látomást hirdetik,
nem az Úr ajkáról valót.
¹⁷Akik elvetik az Úr szavát,
azoknak ezt mondják: „Békétek lesz.”
És azoknak, akik szívük gonoszsága
szerint járnak:
„Semmi baj nem érhet titeket.”
¹⁸[De ki vett részt az Úr tanácsában?
Ki látta őt és ki hallotta szavát?
Ki figyelt oda szavára,
hogy hírül adhatná?]
¹⁹Igen, kitör az Úr haragjának vihara;
pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére.
²⁰Az Úr haragja nem fordul vissza,
míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti
szívének szándékát.
Majd az idők végén értitek ezt meg világosan.
²¹Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak.
²¹Nem is szóltam hozzájuk,
mégis prófétálnak.
²²Ha részt vettek volna tanácsomban,
tudtára adták volna népemnek szavaimat,
és visszatérítették volna őket
gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől.
²³Tán csak a közelből vagyok Isten
– mondja az Úr –,
s nem vagyok a távolból is Isten?
²⁴Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen,
hogy ne lássam meg? – mondja az Úr.
Vajon nem én töltöm-e be az eget
és a földet? – mondja az Úr.

   ²⁵Hallottam, miket mondanak a próféták, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. „Álmot láttam – mondják –, álmot láttam.” ²⁶Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik? ²⁷Azt remélik, hogy álmaik miatt, amelyeket egymásnak elmesélnek, népem megfeledkezik nevemről, úgy, amint atyáik elfeledkeztek a nevemről Baál miatt? ²⁸Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tőlem veszi a szót, hát hirdesse hűségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? – mondja az Úr. ²⁹Nem olyan-e szavam, mint a tűz? – mondja az Úr –, és mint a sziklát szétzúzó pöröly?
   ³⁰Azért én a próféták ellen fordulok – mondja az Úr –, akik ellopják egymástól szavaimat. ³¹Igen, a próféták ellen fordulok – mondja az Úr –, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják. ³²A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak – mondja az Úr –, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr.
   ³³Ha pedig azt kérdi tőled ez a nép, vagy egy próféta, vagy egy pap: „Mi az Úr terhe?” – ezt válaszold neki: „Ti magatok vagytok az Úr terhe; de elvetlek benneteket magamtól. Az Úr mondja ezt.”
   ³⁴A prófétát, papot vagy bárki mást, aki azt mondja, hogy „az Úr terhe”, megbüntetem háza népével együtt. ³⁵Inkább így kell beszélnetek egymással, szomszéd a szomszédjával, testvér a testvérével: „Mit válaszolt az Úr?”, és: „Mit mondott az Úr?” ³⁶De ne említsétek többé „az Úr terhe” kifejezést, mert mindenkinek terhes lesz a szava, ha kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek a szavait. ³⁷Ezt mondd a prófétának: „Mit felelt neked az Úr?”, és: „Mit mondott neked az Úr?” ³⁸Ha azonban az Úr terhét emlegetitek, akkor ezt mondja majd az Úr: „Mivel ezt a kifejezést használjátok: »az Úr terhe«, bár figyelmeztettelek titeket, hogy ne mondjátok többé, hogy »az Úr terhe«, ³⁹azért felkaplak és elviszlek benneteket színem elől; elhagylak titeket és a várost is, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. ⁴⁰Örökös szégyent hozok rátok és véget nem érő gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha.”