A Bírák könyve

12. SÁMSON 13 *¹Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket.
*²Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke. ³Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy, és nincs fiad. *⁴Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, *⁵mert fogansz, és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.”
   ⁶Az asszony elment, és elmondta férjének: „Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tőle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét. ⁷Ellenben így szólt hozzám: Fogansz, és fiút szülsz. Ezért mostantól ne igyál se bort, se szeszes italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől kezdve halála napjáig.”
   ⁸Mánoah akkor az Úrhoz könyörgött: „Kérlek, Uram, hadd jöjjön el még egyszer az az ember, akit küldtél, s tanítson meg minket rá, mit kell tennünk a születendő gyermekkel.” ⁹Az Úr meghallgatta Mánoahot, és az Úr angyala újra eljött az asszonyhoz, akkor, amikor épp a mezőn volt, és férje, Mánoah nem volt vele. ¹⁰Az asszony gyorsan elszaladt, és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: „Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam.” ¹¹Mánoah fölkelt, követte feleségét, odament az emberhez, és így szólt hozzá: „Te vagy az az ember, aki ezzel az asszonnyal beszéltél?” „Én vagyok” – válaszolta. ¹²Mánoah erre azt mondta: „Ha szavad valóra válik, mi legyen a tennivalónk a gyermek körül?” ¹³Az Úr angyala így válaszolt Mánoahnak: „Az asszony tartózkodjék mindattól, amit mondtam neki. ¹⁴Ne fogyasszon semmi olyat, ami a szőlőtőkéről való, ne igyék bort, se részegítő italt, ne egyék semmi tisztátalant, s tartsa meg mindazt, amit meghagytam neki.” ¹⁵Mánoah akkor így szólt az Úr angyalához: „Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét.” ^16bMánoah ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala. ^16aAz Úr angyala azt felelte Mánoahnak: „Ha tartóztatsz is, nem eszem ételedből; ha ellenben égőáldozatot akarsz készíteni, mutasd be az Úrnak.” ¹⁷Mánoah akkor megkérdezte az Úr angyalától: „Mi a neved? Ha ugyanis beteljesedik a szavad, szeretnénk megtisztelni.” ¹⁸Az Úr angyala azt felelte: „Miért kérdezősködöl nevem felől, mikor azt titok fedi?” ¹⁹Erre Mánoah vette a kecskét az ételáldozattal együtt, és bemutatta a sziklán égőáldozatul az Úrnak, aki titokzatos dolgokat művel. ²⁰Amikor a láng az ég felé csapott az oltárról, az Úr angyala fölemelkedett ebben a lángban. Mánoah és felesége látták, és arcra borultak a földön. ²¹Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt. ²²„Egész biztosan meg kell halnunk – mondta Mánoah feleségének –, mert Istent láttuk.” ²³Felesége így válaszolt neki: „Ha az Úrnak az volna a szándéka, hogy megöljön minket, akkor nem fogadott volna el kezünkből égő- és ételáldozatot, és nem adta volna most nekünk ezeket az utasításokat.” *²⁴Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnőtt, az Úr megáldotta, *²⁵és az Úr lelke irányítani kezdte Mahane-Dán táborában, Szorea és Estaol között.