Szent István Társulati Biblia
A Bírák könyve
BEVEZETÉS A BÍRÁK KÖNYVÉHEZ A Bírák könyve a címét a cselekmény főszereplőiről, a bírákról kapta. A könyv a honfoglalás rövid összefoglalásával kezdődik (Bír 1,1-2,5). Ezután a bírák történetei következnek (Bír 2,6-16,31), amelyeket két függelék zár le (Bír 17-21). A könyv szerkezetileg három részre bontható: I. 1,1-2,5:|Történeti bevezetés; II. 2,6-16,31:|Főrész: a bírák története (Józsue halálától Sámsonig); III. 17-21: |Két függelék: Dán szentélyalapítása (17-18); |Gibea bűne és a Benjamin törzse elleni háború (19-21). A Bírák könyvének kánoni formája a deuteronomisztikus irodalmi tevékenység eredménye, amely a karizmatikus törzsi vezetőkről szóló ősibb hagyományanyagot egységgé formálta. Izrael történetének deuteronomisztikus szemléletében egy új, önálló – a honfoglalás idejétől különböző – korszaka, az ún. „bírák kora” kezdődik el, amelyet alapvetően meghatároz Izrael népének magatartása. A honfoglalás idején Józsue vezetése alatt Izrael hűséges maradt Jahvéhoz (Bír 2,7; vö. Józs 24,31). Józsue halála után azonban megváltozik a helyzet, s a hűtlenség korszaka következik, amelyet Jahve és az idegen istenek közötti állandó ingadozás jellemez (Bír 2,10-11). A deuteronomisztikus irodalmi tevékenység a könyvnek a bírák történeteit összefoglaló és értelmező keretében mutatkozik meg: a deuteronomisztikus történetteológiát tartalmazó tanbeli reflexiókban, a kronologikus összefüggésekben, a bírák személyének és jelentőségének összizraelita értelmezésében. A deuteronomisztikus történetteológiát tartalmazó reflexió összefoglalóan a könyv elején található, amelyben a szerző a bírák korát teológiailag összefoglalóan jellemzi (Bír 2,6-3,6), s ezt mint típust alkalmazza az egyes bírák történetének bemutatásában. Ez pedig a következő: elpártolás Jahvétól – büntetésként az ellenség elnyomása – a nép Jahvéhoz kiált a sanyarú helyzetben – Jahve szabadítót küld egy-egy bíra személyében – a szabadulás után ismét elpártolás következik – s ismétlődik az eseménysor. A Bírák könyvének viszonylag önálló egysége a 17-21. fejezetek. A bennük elbeszélt két epizód – Dán törzsének vándorlása és Dán szentélyének alapítása (17-18); a Gibeában elkövetett bűntett (19-21) – ugyanis nem egy-egy bíra történetét tartalmazza, hanem bepillantást enged a királyság előtti kor zűrzavaros viszonyaiba. A Bírák könyvének gerincét a bírákról szóló elbeszélések alkotják, amelyek különböző önálló, egymással rokon természetű elbeszélő hagyományokból származnak és a deuteronomisztikus feldolgozás foglalta őket keretbe. Ezeknek a hagyományoknak eredetéről és koráról nem alakult ki egységes álláspont a biblikusok körében. A deuteronomisztikus irodalmi tevékenységből eredő közös „bíra” elnevezés eltérő szerepköröket takar. A bírák egyik típusát „szabadítónak” nevezhetjük. Karizmatikus törzsi vezetők voltak, akiket esetenként Jahve kiválasztott és megbízott az ellenség sanyargatásának elhárítására. Olyan nemzeti hősök, akik Jahve harcait vezetik. A harc idejére összefogták egy-egy törzs – vagy a szomszédos törzsek – erejét, s bizonyos ideig nyugalmat biztosítottak a megszabadított izraelitáknak. Szerepük korlátozott és helyi jellegű volt. Ezek: Ehud (Bír 3,12-30), Debora (Bír 4. f.), Gedeon (Bír 6-8. f.), Jiftach (Bír 10-12.), Otniel (Bír 3,7-11). A Bírák könyve szereplőinek másik típusa szoros értelemben véve „bíráknak” nevezhető. Szerepük más, mint a szabadítóké. Személyükhöz nem fűződnek a külső ellenség ellen folytatott harcok, tevékenységüket – amelyet „bíráskodásnak” (igazságot gyakorol, érvényre juttatja a megsértett jogot, oltalmaz, ítélkezik) nevezünk – békésen gyakorolták, és az izraeliták benső életét irányították. Hatalmuk helyi jellegű volt. A deuteronomisztikus irodalmi tevékenység erről a típusról terjesztette ki a „bíra” megnevezést a szabadítókra. Ehhez a típushoz tartoznak: Tola, Jair (Bír 10,1-5), Ibszán, Elon, Abdon (Bír 12,8-15), Samgar (Bír 3,31). Önálló hagyomány a Sámsontörténetek. Alakja egyik csoporthoz sem sorolható, a redakció a tizenkettes szám kiegészítésére helyezte a bírák közé. A deuteronomisztikus szerző a bírák szerepének összizraelita jelentést adott. Ezt a célt szolgálja az önálló „bírák korának” megformálása és beillesztése Izrael történetébe. Ebben az összefüggésben a bírák úgy jelennek meg, mint Izrael vezetői és küldetésük az egész nép javára szól. Viszont az elbeszélések jelenlegi formájában is felismerhető, hogy szerepük helyi jelentőségű volt. Hasonló törekvésekről tanúskodik a bírák tizenkettes száma: nincs ugyan minden egyes törzsnek külön-külön bírája, de a törzsek tizenkettes számának megfelelően Izraelnek 12 bírája van. Ennek a számnak kialakítása tudatos értelmezés eredménye. A Bírák könyvéhez tartozik még két elbeszélés: Dán törzsének vándorlása és Dán szentélyének alapítása (17-18), Gibea bűne és a Benjamin törzse elleni háború (19-21), amelyek a bírák korának kaotikus állapotát mutatják be. A „bírák kora” a honfoglalás idejétől elválasztva, önálló korszakot alkot. Józsue vezetésével a honfoglalás a Jahve iránti hűség időszaka volt, míg a bírák korát hűtlenség – Jahve és az idegen istenek közötti ingadozás – jellemzi. Ekkor kezdődött el az a folyamat, amely Jeruzsálem 587es katasztrófájához vezetett. A Bírák könyvének célja, hogy teológiai értékelést adjon a honfoglalás és az állam kezdete közötti időszakról, amikor Izrael hosszadalmas küzdelmek sorozatával végleg megveti lábát Palesztina földjén. Ennek megfelelően más képet nyújt Palesztina elfoglalásáról, mint Józsue könyve. Izrael nem az összes törzs közös háborújával foglalta el Kánaánt, hanem külön-külön, többkevesebb sikerrel küzdöttek területük megszerzéséért. A történeti valóságot a Bírák könyve közelíti meg, de ez nem a korszak eseményeinek historiográfiája. A Bírák könyvében ugyanis a népies elbeszélő hagyományból eredő részhagyományok találhatók, amelyeket az egységes teológiai tanítás foglal össze.