Olvasási beállítások
Könyvjelzőim
Fontos: csak helyi mentés! Részletek

A könyvjelzők és az utolsó olvasási hely kizárólag ezen az eszközön, ebben a böngészőben tárolódnak. Nincs róluk szerveroldali biztonsági másolat, és másik eszközre vagy böngészőbe nem kerülnek át. A webhelyadatok törlésekor vagy a böngésző újratelepítésekor elveszhetnek; ilyenkor nem tudjuk visszaállítani őket.

    Felolvasás

    Szent István Társulati Biblia

    Eszter könyve

    1 A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját, és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtől, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtől, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. 1 Szépségében elpirult, arca derűs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. 1 Amikor minden ajtón áthaladt, a király előtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. 1 Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. 1 Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: 1 „Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!” 2 Fölemelte aranyjogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta, és azt mondta neki: „Beszélj!” Eszter így válaszolt: 2 „Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtől való félelmemben szívem megzavarodott. Csodálatos vagy, uram, s arcod csupa kedvesség.” 2 Amint így beszélt, összeesett. A király megijedt, és minden szolgája bátorította a királynét. 3 Akkor így szólt hozzá a király: „Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” 4 Eszter így válaszolt: „Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem.” 5 A király így szólt: „Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát.” A király és Ámán elmentek a lakomára, amelyet Eszter rendezett. 6 Lakoma közben a király így szólt Eszterhez: „Mondd, mi a kérésed? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” 7 Eszter így válaszolt neki: „Mi a kérésem és kívánságom? 8 Ha valóban tetszésre találtam a király szemében, s úgy tetszik a királynak, hogy meghallgassa kérésemet és teljesítse kívánságomat, akkor jöjjön el a király Ámánnal együtt holnap is arra a lakomára, amelyet rendezek, aztán majd holnap megmondom a királynak kérésemet.” 9 Ezen a napon Ámán megelégedetten és jókedvűen távozott. Amikor azonban a királyi kapunál meglátta Mardokeust, aki nem állt fel előtte és meg sem mozdult a helyén, haragra gyulladt. 10 Ámán azonban uralkodott magán és hazament. 11 Majd összehívta barátait és feleségét, Zerest. Aztán hosszasan beszélt nekik káprázatos gazdagságáról, gyermekeinek nagy számáról, s mindarról, amivel a király kitüntette: összes fejedelme és szolgája fölé helyezte. 12 „De ez még nem minden – folytatta Ámán. Eszter királyné csak engem hívott meg a királlyal lakomára, amelyet készített, s holnapra is meghívott a királlyal. 13 Mindez azonban nem elégít ki, amíg látom, hogy a zsidó Mardokeus a királyi kapunál ül.” 14 Felesége, Zeres és többi barátai így szóltak hozzá: „Állíttass egy 50 könyök magas bitófát, s holnap reggel kérd meg a királyt, hogy akasztassa fel rá Mardokeust. Akkor vidáman mehetsz a királlyal a lakomára.” Tetszett a terv Ámánnak, és elkészíttette az akasztófát.