Szent István Társulati Biblia
Eszter könyve
BEVEZETÉS ESZTER KÖNYVÉHEZ A könyv a főhőséről, Eszterről kapta a címét. Eszter könyvének egy héber és egy görög nyelvű változata van. Mindkét változat szövege 10 fejezetből áll, vannak közöttük egybeesések, de a görög hosszabb. A rövidebb héber nyelvű változatot a zsidók a kánoni könyvekhez sorolták, míg a görög nyelvű szöveg többlete a deuterokanonikus szövegekhez tartozik. Ezek a következők: Mardokeus álma (1,1a – i), ennek magyarázata (10,3a – k); Achasvéros két rendelete (3,13a – g és 8,12a – v); Mardokeus imája (4,17a – i); Eszter imája (4,17k – z); Eszter közbenjárása Achasvérosnál (5,1a – f és 5,2a – b); függelék a görög fordítás eredetének megyarázatára (10,3l). A Szeptuagintában a görög szöveg többlete az elbeszélés menetében található, míg a Vulgatában héber szöveg véghez csatoltan található (10,4-16,24). A Szent István Társulat bibliakiadása a kiegészítéseket az elbeszélés menetébe helyezi és a latin ábécé kisbetűivel jelöli meg. A héber és görög nyelvű elbeszélés a különbségek ellenére azonos eseményekről szól. Ha a két szöveget egybevetjük, világosan felismerhető a kiegészítések célja. A héber szövegből hiányoznak a vallásos motívumok, és erőteljes nacionalista beállítottsága van. A kiegészítések ezeket orvosolják, és az egész történetnek vallásos jelleget kölcsönöznek. Ezért helyeztek az elbeszélés fonalába imádságokat, Isten eseményeket irányító gondviselését bemutató részleteket, amelyek a teológiai motívumokkal együtt nyomatékosabbá teszik Eszter történetét: Mardokeus és Eszter révén Isten mentette meg népét. A könyv folytatólagos elbeszélés formájában Eszter történetét mondja el, aki zsidó létére királyné lesz, s így sikerül meghiúsítania a népe megsemmisítésére kigondolt tervet. A mű szerkezetileg három részből áll: I. előtörténet:|A szereplők bemutatása, és a cselekmény előkészítése, Eszter királyné lesz (1-2);| II. főrész:|a zsidók megsemmisítésére kigondolt terv és a terv meghiúsulása (3-9);| III. befejezés:|rövid, krónikaszerű megjegyzés Mardokeus kitüntetéséről (10,1-3).| Eszter könyvében sok részlet megfelel a valós kortörténeti körülményeknek, mint például az Achemenidák közigazgatási szokásai (1,13-2,1), a királyi rendeletek visszavonhatatlansága (1,19; 8,8). Történetileg hiteles a diaszpórában élő zsidóság helyzetének ábrázolása: pl. a ragaszkodás a vallási és nemzeti hagyományhoz, zsidók magas tisztségre jutnak a pogány birodalom közigazgatásában (pl. Nehemiás, Neh 1,11). A szerző fiktív adatokkal is a pontosság és szakszerűség benyomását szeretné kelteni: pl. a szuzai királyi palota részletei (1,5; 2,11; 4,11; 5,1köv. stb.), a királyi hivatalnokok felsorolása (1,3.10. 13köv.; 2,3.5.21 stb.). Mindezek mellett a leírás számos olyan elemet tartalmaz, amelyek alapján Eszter könyve mégsem tekinthető szoros értelemben vett történetírásnak. Az elbeszélés szerint Mardokeust Nebukadnezár vetette fogságba Babilonban Jechonjával (Jojachin), Júda királyával 597-ben (2,6), eszerint legalább 120 évesnek kellett volna lenni Achasvéros, azaz Xerxész uralkodása idején (486-465). Ebben az esetben unokahúgának, Eszternek is éltesebb korúnak kellett lennie, tehát aligha lehetett olyan vonzó külsejű, hogy a király háremébe vigyék. Ezenfelül a korabeli történetírás nem beszél Xerxész Vasti vagy Eszter nevű feleségéről, Hérodotosz szerint Xerxész felesége Perzsia királynője, Amesztrisz volt (Hérodotosz VII,61; IX,109-112). Az elbeszélésnek vannak más valószínűtlen részletei is. A zsidók kiirtására kibocsátott királyi rendelkezés nem egyeztethető össze az Achemenidák irántuk tanúsított, és az Ezdrás és Nehemiás könyvéből is ismert jóindulatával. De az sem hihető, hogy a király egyszerűen jóváhagyta volna a zsidók által több mint 75.000 alattvalójának legyilkolását (9,6.15köv.). Eszter könyvében alapvetően az irodalmi szerkesztés elvei érvényesülnek. A két főszereplő, Ámán és Mardokeus versengése és ellentéte, amely kiterjed a pogányokra és a zsidókra s az utóbbiak győzelmével végződik, végighúzódik az egész cselekményen, rámutatva az elbeszélés regényszerű szerkesztésére. A szereplők eleve ennek az ellentétnek jegyében mozognak. Az elmondottak alapján Eszter könyve nem egy historikus eseményt rögzít a diaszpórazsidóság életéből. Műfaja történeti regény, de nevezik novellának, udvari történetnek vagy diaszpóranovellának is. Jelenlegi kánoni formájában Eszter könyvének célja az, hogy magyarázatot adjon a Purim ünnep alapítására s időpontjára. Elbeszéli azokat a körülményeket, amelyek az ünnep keletkezéséhez és évenkénti megüléséhez vezettek. A perzsa udvarra és uralomra való – bár konkrét történeti részleteiben hiányos – emlékezés és a pogány uralkodó iránti toleráns hangnem alapján Eszter könyvét a Kr. e. 3. és 2. század közepe között írták. Keletkezési helye is csak hozzávetőlegesen állapítható meg. A könyv az 1. század első felében már biztosan létezett. Ezt megerősíti a Makkabeusok 2. könyvének megjegyzése Mardokeus napjáról, azaz a Purimról (2Mak 15,36; kb. Kr. e. 50 körül). A könyv témája, lehetséges forrásai a keleti diaszpórára utalnak. Eszter könyve a zsidók és pogányok között kirobbant ellenségeskedést beszéli el. Egy kánoni könyvben azonban meglehetősen idegenül hat a mindkét oldalról megnyilvánuló vad gyűlölködés ábrázolása, ugyanakkor a közvetlen vallásos motívumok és Isten neve hiányoznak a történetből. Mindezek ellenére vallásos írás marad. Elsősorban a könyv Isten üdvözítő tettét hirdető szándékára kell figyelni. A szereplők magatartása az isteni gondviselésbe vetett hitükről tanúskodik még akkor is, ha az Isten neve nem is hangzik el kifejezetten. Tudják, hogy a gondviselés irányítja az eseményeket, s ezért bizalmukat Istenbe vetik (4,14-16). Eszter böjtre szólító felhívását (4,16) vagy Mardokeus panaszát (4,1) Istenhez szóló bűnbánati cselekedetként kell értelmezni. A könyv a szereplők hitének hátterében megmutatja, hogyan kell viselkedni megpróbáltatás idején. Mardokeus olyan ember, aki hűséges, és életét is kockára téve ragaszkodik népéhez; Eszter pedig, bár idegen környezetben magas kiváltságokat élvez, mégsem felejti el népét, és a veszélyben megmentésére siet. A könyv rejtett vallásos mondanivalójával már az ókorban is tisztában voltak. A hellenista zsidóság a görög nyelvű deuterokanonikus kiegészítésekkel az elbeszélés cselekményébe imákat és Isten gondviselését bemutató részleteket fűzött. A teológiai motívumok célja, hogy nyomatékosan hangsúlyozzák: Isten mentette meg népét Mardokeus és Eszter révén. A Római Katolikus Egyház ezekkel a kiegészítésekkel olvassa Eszter könyvét.