Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja.
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.
Amikor Jézusnak tudomására jutott, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –
Ezután volt egy zsidó ünnep, Jézus pedig felment Jeruzsálembe.
Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának a túlsó partjára.
Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában mutatkozni, mivel a zsidók keresték az alkalmat, hogy megöljék.
Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
Amint továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló.
Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és nővérének, Mártának a falujából.
Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.
A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket,
Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, és higgyetek bennem is!
Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlősgazda.
Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
Miután Jézus ezeket mondta, tekintetét az égre emelve így szólt:
Miután ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Volt ott egy kert, oda ment be tanítványaival együtt.
Akkor Pilátus elvitette és megkorbácsoltatta Jézust.
A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg.