28. ZSOLTÁR (27)
28
*Segélykiáltás halálveszélyben; hálaadás a menekülésért1Dávidtól.
Hozzád kiáltok, Uram, Istenem,
ne fordulj el szótlanul tőlem!
Ne legyek olyan, ha néma maradsz hozzám,
mint aki a sírverembe száll.
2Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát,
amikor imádkozom hozzád,
amikor fölemelem kezemet
szent templomod felé.
3Ne taszíts el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel együtt,
akik békésen szólnak felebarátjukhoz,
holott szívükben gonoszság lakik.
4Fizess meg nekik, amint cselekedtek,
és amilyen gonoszak szándékaik!
Kezük művei szerint jutalmazd meg őket,
add meg nekik, amit érdemelnek!
5Mivel nem gondolnak az Úr tetteivel,
és kezének műveivel,
aki lerombolja, és nem építi fel őket.
6Áldott legyen az Úr,
mert meghallgatta könyörgésem szavát!
7Segítőm és oltalmazóm az Úr,
szívem benne remél, és ő megsegít engem;
ujjong a szívem,
énekemmel hálát zengek neki.
*8Az Úr népének erőssége,
és fölkentjének szabadulása és menedéke.
9Uram, mentsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
légy pásztora és karold föl őket mindörökké!