22. ZSOLTÁR (21)
22
*Elhagyatottság és bizalom1A karvezetőnek: a „Szarvasünő hajnalban” dallama szerint.
Dávid zsoltára.
*2Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Távol van szabadulásomtól
hangos jajveszékelésem.
3Én Istenem, kiáltok nappal,
de te nem hallgatsz meg,
és éjjel, de nyugtot nem találok.
4Pedig te szent vagy
és Izrael dicsérete között laksz.
5Benned bíztak atyáink,
bíztak, és te megszabadítottad őket.
6Hozzád kiáltottak és megszabadultak,
benned bíztak, és meg nem szégyenültek.
7Én azonban féreg vagyok, nem ember,
embereknek szégyene, a nép megvetettje.
*8Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem,
félrehúzza ajkát, fejét csóválja:
*9„Az Úrban bízott, hát mentse meg őt,
szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.”
10Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből,
te vagy reménységem anyám emlője óta.
11Rád voltam utalva anyám ölétől,
anyám méhétől fogva te vagy Istenem.
12Ne légy távol tőlem,
mert közel a szorongatás,
és nincs, aki segítséget nyújtana.
13Körülvett engem sok tulok,
Básán bikái körülfogtak engem.
14Kitátották felém szájukat,
mint ragadozó és ordító oroszlán.
15Szétfolytam, miként a víz,
minden csontom kificamodott,
szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.
*16Ajkam, mint a cserép, kiszáradt,
nyelvem ínyemhez tapadt,
lesújtottál a halál porába.
17Kutyák falkája vett körül engem,
körülfogott a gonoszok gyülekezete.
Átlyuggatták kezemet és lábamat,
18megszámlálhattam minden csontomat.
Néznek rám, bámulnak engem,
*19elosztották maguk között ruháimat,
és köntösömre sorsot vetettek.
20De te, Uram, ne maradj távol,
erősségem siess segítségemre!
21Szabadítsd meg életemet a kardtól,
lelkemet a kutyák karmai közül!
22Ments meg az oroszlán torkából,
engem, a megalázottat, a tulkok szarvaitól!
23Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet,
a gyülekezetben hadd dicsérjelek!
24Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt,
Jákob minden utóda, magasztaljátok őt!
Félje őt Izrael minden ivadéka,
25mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát,
nem fordítja el tőle tekintetét,
és meghallgatja, amikor hozzá kiált.
26Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben;
fogadalmaimat teljesítem azok előtt, akik félik őt.
27Jóllakásig esznek majd a szegények,
akik keresik az Urat, dicsérik majd őt:
„Éledjen fel szívük mindörökre!”
*28Emlékezzen meg az Úrról, és térjen hozzá a föld minden határa,
és leborul színe előtt
a nemzetek valamennyi családja.
29Mert az Úré a királyi hatalom,
és ő uralkodik a nemzeteken.
30Csak őt imádják mind, akik a földben nyugszanak;
leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak.
Neki él majd a lelkem,
31neki szolgálnak majd utódaim.
Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,
32az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek:
„Így cselekedett az Úr!”