A Zsoltárok könyve

19. ZSOLTÁR (18) 19 *A teremtés dicsérete – A törvény dicsérete¹A karvezetőnek: Dávid zsoltára.
²Isten dicsőségét hirdetik az egek,
és kezének művéről beszél az égbolt.
³Ezt zengi az egyik nap a másiknak,
erre tanítja éj az éjszakát.
⁴Anélkül, hogy beszélnének, szavak nélkül,
hallható hang nélkül,
*⁵az egész földre elhat szózatuk,
és a földkerekség határaira az ő igéjük.
⁶Ott vert sátrat a Napnak,
és az, mint a vőlegény, kilép nászházából,
mint a hős, ujjongva indul neki útjának.
⁷Az ég egyik szélén kel föl,
és útja annak másik széléig tart,
és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.
*⁸Szeplőtelen az Úr törvénye,
megújítja a lelket,
az Úr rendelése megbízható,
bölcsességet ad a kicsinyeknek.
⁹Egyenesek az Úr végzései,
vidámmá teszik a szívet,
világos az Úr parancsa,
fényt gyújt a szemnek.
¹⁰Az Úr félelme tiszta,
örökké megmarad,
az Úr ítéletei igazak,
egytől-egyig igazságosak.
¹¹Kívánatosabbak az aranynál,
és megannyi drágakőnél,
édesebbek a méznél,
a csorduló lépesméznél.
¹²Szolgád meg is tartja őket,
megtartásuk jutalma bőséges.
¹³Ki veszi észre a vétkeket?
Tisztíts meg titkos bűneimtől,
¹⁴és a kevélységtől mentsd meg szolgádat,
ne uralkodjék rajtam.
Akkor szeplőtelen leszek,
és a nagy vétektől tiszta maradok.
¹⁵Hadd legyen kedves előtted ajkam beszéde,
és szívem gondolata mindenkor,
Uram, én segítőm, én üdvözítőm!