A Zsoltárok könyve

146. ZSOLTÁR (145) 146 *Dicsőítő ének az Úrnak, Izrael segítőjének¹ALLELUJA!
Dicsérd lelkem, az Urat!
²Dicsérem az Urat, amíg csak élek,
zsoltárral dicsérem Istenemet, amíg csak leszek.
³Ne bízzatok fejedelmekben,
emberben, aki nem segíthet!
⁴Ha lelke elszáll, visszatér a földbe,
tervei még aznap megsemmisülnek.
⁵Boldog, akinek segítője Jákob Istene,
akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye!
⁶Ő alkotta az eget és a földet,
a tengert és mindent, ami bennük van.
Hűségét megtartja örökre,
⁷igazságot szolgáltat az elnyomottaknak,
kenyeret ad az éhezőknek.
Az Úr megszabadítja a foglyokat.
⁸Az Úr látóvá teszi a vakokat,
az Úr felemeli a megalázottakat,
az Úr szereti az igazakat.
⁹Az Úr megoltalmazza a jövevényeket,
felkarolja az özvegyet és az árvát,
de a bűnösöket tévútra vezeti.
¹⁰Király az Úr mindörökké,
a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.