Izajás könyve

61 *Az Úr fölkentje¹Az Úristen lelke van rajtam,
mert fölkent engem az Úr,
elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket;
és szabadságot vigyek a börtönök lakóinak;


²hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét
és Istenünk bosszújának napját;
hogy megvigasztaljak minden gyászolót;
*³hogy Sion gyászolóinak
fejdíszt adjak a hamu helyett,
öröm olaját a gyász helyett,
dicséret palástját a csüggedés lelke helyett.
Az igazság tölgyeinek hívják majd őket,
az Úr ültetvényének, az ő dicsőségére.
⁴Felépítik az ősi romokat,
a régi omladékokat helyreállítják;
újjáépítik a puszta városokat,
sok-sok nemzedék omladékait.
⁵Idegenek állnak elő,
és legeltetik nyájatokat;
idegenek fiai lesznek
földműveseitek és szőlőmunkásaitok.
⁶Titeket pedig az Úr papjainak neveznek,
Istenünk szolgáinak mondanak benneteket;
a nemzetek gazdagságát eszitek,
és az ő pompájukkal büszkélkedtek.
⁷Kétszeres szégyenük és gyalázatuk után
ujjonganak majd osztályrészüknek;
ezért országukban kétszer annyit birtokolnak,
és örök örömben lesz részük.
*⁸Mert én, az Úr, szeretem a törvényességet,
gyűlölöm a rablást és gonoszságot;
hűségesen megadom munkájuk jutalmát,
és örök szövetséget kötök velük.
⁹Ismertek lesznek ivadékaik a nemzetek között,
és sarjaik a népek közepette.
Mind, akik látják őket, felismerik,
hogy ez az a nemzet, amelyet megáldott az Úr.
*¹⁰Örvendezve örvendek az Úrban,
ujjong lelkem az én Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem,
az igazság palástját terítette rám;
mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét,
és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát.
¹¹Mert amint a föld előhozza sarját,
és amint a kert kisarjasztja veteményeit,
úgy sarjaszt az Úristen igazságot,
és dicséretet minden nemzet előtt.