Teremtés könyve

A bűn továbbélése a vízözön után: 11,1-9 11 A bábeli torony¹Az egész földnek akkor még egy nyelve és egyféle beszéde volt. *²Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy síkságra bukkantak, és ott letelepedtek.
   ³Azt mondták egymásnak: „Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki!” Azután felhasználták a téglát épületkőnek, az aszfaltot meg kötőanyagnak. ⁴Majd azt mondták: „Rajta, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy nevet szerezzünk magunknak, és szét ne szóródjunk az egész földön!”
   *⁵Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek fiai építettek. ⁶Azt mondta az Úr: „Íme, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek mindnyájan: ez csak a kezdete tevékenységüknek. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit csak elgondolnak. ⁷Ezért szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!” ⁸Így elszélesztette őket onnan az Úr az egész földre, ők pedig abbahagyták a város építését.
   ⁹Ezért nevezik azt a helyet Bábelnek, mert az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
   *Ábrahám ősei¹⁰Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után. ¹¹Szem azután, hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
   ¹²Amikor aztán Arfaxád harmincöt esztendős lett, nemzette Selahot. ¹³Arfaxád azután, hogy Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
   ¹⁴Amikor aztán Selah harmincesztendős volt, nemzette Hébert. ¹⁵Selah azután, hogy Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
   ¹⁶Amikor aztán Héber harmincnégy esztendős volt, nemzette Peleget. ¹⁷Héber azután, hogy Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
   ¹⁸Amikor aztán Peleg harmincesztendős volt, nemzette Reut. ¹⁹Peleg azután, hogy Reut nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
   ²⁰Amikor aztán Reu harminckét esztendős volt, nemzette Szerugot. ²¹Reu azután, hogy Szerugot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
   ²²Amikor aztán Szerug harmincesztendős volt, nemzette Náchort. ²³Szerug azután, hogy Náchort nemzette, kétszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
   ²⁴Amikor aztán Náchor huszonkilenc éves volt, nemzette Terahot. ²⁵Náchor az után, hogy Terahot nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
   ²⁶Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.
   ²⁷Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot. ²⁸De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban. ²⁹Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya. ³⁰Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke. ³¹Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek. ³²És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.