KÖNYVCÍM: 1,1
1
*1A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.
*ELŐSZÓ: 1,2-32„Hiábavalóság, mondja a Prédikátor,
csupa hiábavalóság, minden csak hiábavalóság!
3Mi haszna az embernek minden vesződségéből,
amellyel bajlódik a nap alatt?”
*VÁLTOZANDÓSÁG ÉS FELEDÉS: 1,4-114Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik,
a föld pedig mindig megmarad.
5A nap felkel és lenyugszik,
majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.
6Dél felé kerül, majd északra fordul,
mindent bejárva körben kering a szél,
és visszatér körforgásában.
7A folyók mind a tengerbe ömlenek,
s a tenger mégsem árad meg,
a helyre, ahonnan a folyók elindulnak,
visszatérnek, hogy újra folyjanak.
8A dolgok megannyian fárasztanak,
úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani.
A szem nem tud jóllakni látással,
s a fül nem tud betelni hallással.
9Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz.
Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,
10és semmi sem új a nap alatt.
Senki sem mondhatja: „Íme, ez új!”
Mert megvolt az már azokban az időkben,
amelyek előttünk elmúltak.
11Nem gondolnak az emberek az elmúltakra,
s a jövendőre sem gondolnak majd,
akik még később lesznek.
*Három felismerés12Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,
13és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.
14Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.
15Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
16Így szóltam, és ezt mondtam magamban: „Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.”
17Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,
18mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság,
s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.