A Zsoltárok könyve

118. ZSOLTÁR (117) 118 *Hálaadás Istennek¹ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!
²Mondja hát Izrael,
hogy irgalma örökkévaló!
³Mondja hát Áron háza,
hogy irgalma örökkévaló!
⁴Mondják hát, akik félik az Urat,
hogy irgalma örökkévaló!
⁵Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat,
és az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.
⁶Az Úr velem van, nem félek,
ember mit árthatna nekem?
⁷Az Úr az én segítőm,
és én szembenézhetek gyűlölőimmel.
⁸Jobb az Úrhoz menekülni,
mint emberben reménykedni.
⁹Jobb az Úrhoz menekülni,
mint fejedelmekben reménykedni.
¹⁰Mind körülvettek engem a nemzetek,
de az Úr nevében szembeszállok velük!
¹¹Körülvettek, bizony körülvettek engem,
de az Úr nevében szembeszállok velük!
¹²Körülvettek, mint a méhek,
föllobbantak, mint a tűz a bozótban,
de az Úr nevében szembeszállok velük!
¹³Félrelöktek, eltaszítottak, hogy elessem,
de az Úr megsegített engem!
¹⁴Erőm és ujjongó dalom az Úr,
ő lett az én szabadítóm.
¹⁵Örömujjongástól és énektől hangosak
az igazak sátrai:
„Az Úr jobbja győzelmet szerzett,
¹⁶az Úr jobbja fölmagasztalt engem,
az Úr jobbja győzelmet szerzett!”
¹⁷Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Úr tetteit.
¹⁸Az Úr nagyon megfenyített engem,
de nem engedett át a halálnak.
¹⁹Nyissátok meg előttem az igazság kapuit,
hogy bemenjek rajtuk, és dicsérjem az Urat.
²⁰Ez az Úr kapuja,
az igazak lépnek be rajta.
²¹Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem,
te lettél szabadulásom.
*²²A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett.
²³Mindezt az Úr vitte végbe,
csodálatos a mi szemünkben.
²⁴Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nekünk,
örvendezzünk és vigadjunk rajta!
²⁵Ó Uram, szabadíts meg!
Ó Uram, adj bőséget!
*²⁶Áldott, aki az Úr nevében jön!
Megáldunk az Úr házából titeket.
²⁷Isten, az Úr megvilágosít minket.
Álljatok sort az ünnepi lombokkal,
egészen az oltár szarváig.
²⁸Te vagy az én Istenem, hálát adok neked,
te vagy az én Istenem, magasztallak téged.
²⁹Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!