A Zsoltárok könyve

106. ZSOLTÁR (105) 106 *Isten jósága – Izrael hálátlansága¹ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!
²Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit,
ki tudná elbeszélni minden dicső művét?
³Boldogok, akik megtartják a törvényt,
és mindenkor igazat cselekszenek!
⁴Gondolj rám, Uram, néped iránti jóindulattal,
látogass meg szabadításoddal!
⁵hadd lássuk választottaid jólétét,
hadd örvendjünk nemzeted örömének,
hadd dicsekedjünk örökségeddel.
*⁶Vétkeztünk, mint ahogy atyáink,
igaztalanul cselekedtünk,
gonoszságot követtünk el.
⁷Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat,
nem fogták fel nagy irgalmadat,
lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös-tengerhez jutottak.
*⁸De ő megmentette őket nevéért,
hogy megismertesse hatalmát.
⁹Megfenyegette a Vörös-tengert, és az kiszáradt,
és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.
¹⁰Megmentette őket gyűlölőik kezéből,
ellenségeik kezéből megszabadította őket.
¹¹Víz borította el szorongatóikat,
egy sem maradt életben közülük.
¹²Ekkor hittek szavainak,
és dicséretére éneket zengtek.
*¹³De csakhamar elfeledték tetteit,
és nem bíztak terveiben,
¹⁴heves kívánságra gerjedtek a sivatagban,
és megkísértették Istent a pusztában.
*¹⁵Ő teljesítette kérésüket,
csömörig jóllakatta őket.
*¹⁶Majd irigykedtek a táborban Mózesre,
és Áronra, az Úr szentjére.
¹⁷Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt,
és elborította Abirám csoportját.
¹⁸Tűz gyulladt fel gyülekezetükben,
láng égette el a bűnösöket.
*¹⁹A Hórebnél borjút készítettek,
az öntött képet imádták.
²⁰Dicsőségüket fölcserélték
a füvet legelő bika képével.
²¹Elfeledték Istent, aki megszabadította őket,
aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,
*²²csodákat Kám földjén,
félelmetes dolgokat a Vörös-tengeren.
²³El is határozta volna, hogy elpusztítja őket,
ha választottja, Mózes,
nem állt volna résen,
hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.
*²⁴Semmire sem becsülték az óhajtott földet,
nem hittek ígéretének.
²⁵Zúgolódtak sátraikban,
nem hallgattak az Úr szavára.
*²⁶Erre ő fölemelte kezét ellenük,
hogy lesújtson rájuk a sivatagban,
²⁷hogy utódaikat megalázzák a nemzetek,
és országaikban szétszórja őket.
*²⁸Majd Baál-Peorhoz pártoltak,
és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek.
²⁹Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt,
és romlás tört rájuk.
*³⁰De Fineesz előállt, ítéletet tartott,
és a csapásnak vége lett.
³¹Ezt ő érdeméül számította be neki,
nemzedékről nemzedékre, örökre.
*³²Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra,
és miattuk Mózes is bajba jutott,
³³mert elkeserítették lelkét,
és ő meggondolatlanul beszélt szájával.
*³⁴Nem irtották ki azokat a nemzeteket,
amelyeket az Úr mondott nekik.
³⁵Sőt, a nemzetek közé vegyültek,
eltanulták cselekedeteiket,
³⁶bálványaiknak szolgáltak,
és ez vesztükre lett.
³⁷Feláldozták fiaikat
és leányaikat a gonosz szellemeknek.
³⁸Ártatlan vért ontottak,
fiaik és leányaik vérét,
akiket Kánaán bálványainak áldoztak.
Megfertőzték a vérrel az országot,
³⁹tisztátalanná lettek cselekedeteikben,
paráznákká tetteikben.
*⁴⁰Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen,
és megutálta örökségét.
⁴¹A nemzetek kezébe adta őket,
és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
⁴²Ellenségeik sanyargatták őket,
és megaláztatást szenvedtek kezük alatt.
⁴³Többször megszabadította őket,
de ők csak ingerelték szándékaikkal,
elmerültek gonoszságukban.
⁴⁴De ő meglátta, amikor nyomorogtak,
és meghallgatta kiáltásukat.
⁴⁵Megemlékezett szövetségéről,
és nagy irgalmában megszánta őket.
⁴⁶Irgalmat szerzett nekik
mindazoknál, akik fogságba hurcolták őket.
*⁴⁷Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk,
és gyűjts egybe minket a nemzetek közül,
hogy hálát adhassunk szent nevednek,
és dicséretedben legyen a mi dicsekvésünk.
⁴⁸Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökre!
Mondja az egész nép:
„Ámen! Ámen!”