Zsoltárok könyve

106 ¹Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
²Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezéből, és egybegyűjtött a tartományokból,
   ³napkeletről és nyugatról, éjszakról és a tenger felől.
   ⁴Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; nem találtak utat lakásra való városhoz.
   ⁵Éhezvén és szomjúhozván, lelkök elbágyadt bennök.
   ⁶De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiragadta őket szükségeikből,
   ⁷és egyenes útra vezette őket, hogy a lakásra való városba menjenek.
   ⁸Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
   ⁹mert megelégítette a sovárgó lelket, az éhező lelket megelégítette jókkal.
   ¹⁰Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, inségben és vasra verve:
   ¹¹mert ellenszegűltek az Isten igéinek, és a Fölséges tanácsát megvetették.
   ¹²És szivök megaláztatott a sanyarúság alatt; elfogyott erejök, és nem volt, ki megsegítse.
   ¹³De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiszabadítá őket szükségeikből,
   ¹⁴és kivezette őket a sötétségből és a halál árnyékából, és bilincseiket szétszaggatta.
   ¹⁵Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt;
   ¹⁶mert lerontotta a réz ajtókat, és a vas zárakat összetörte,
   ¹⁷fölemelé őket gonoszságuk útjáról; mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.
   ¹⁸Lelkök minden eledelt megútált; és a halál kapuihoz közelgettek.
   ¹⁹De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiszabadítá őket szükségeikből.
   ²⁰Kibocsátotta az ő igéjét, és meggyógyítá őket, és kiragadta őket veszedelmeikből.
   ²¹Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
   ²²és áldozzanak dicséretáldozattal, és hirdessék az ő tetteit örvendezéssel.
   ²³Kik hajókon jártak a tengeren, kereskedvén a sok vizen;
   ²⁴azok látták az Úr cselekedeteit, és csodatetteit a mélységben.
   ²⁵Szólt, és szélvész lőn, és fölkeltek az ő habjai.
   ²⁶Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; az ő lelkök elepedt a veszélyekben.
   ²⁷Szédűltek és tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészett.
   ²⁸De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kivitte őket szükségeikből.
   ²⁹És szélvészét gyenge szellővé tette, és lecsendesedtek az ő habjai.
   ³⁰És örűltek, hogy lecsendesedtek; és elvezette őket ohajtásuk révpartjára.
   ³¹Adjanak hálát az Úrnak az ő irgalmáért, csodatetteiért az emberek fiai előtt,
   ³²és magasztalják őt a község gyülekezeteiben, és a vének ülésében dicsérjék őt.
   ³³A folyókat pusztává tette, és a vizek forrásait szomjas helyekké,
   ³⁴a termékeny földet soványnyá a bennelakók gonoszsága miatt.
   ³⁵A pusztát tavakká tette, és a víznélküli földet vízforrásokká.
   ³⁶És oda telepítette az éhezőket, és lakásúl várost építettek.
   ³⁷És bevetették a szántóföldet, és szőlőket ültettek, és a termés gyümölcsét nyerték.
   ³⁸És megáldotta őket, és igen megsokasodtak, és barmaikat nem kevesítette meg.
   ³⁹Kevesen voltak és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.
   ⁴⁰Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; és tévelyegni hagyta őket a járatlan és útnélküli helyeken;
   ⁴¹Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.
   ⁴²Látják ezt az igazak, és örvendenek, és minden gonoszság befogja száját.Jób 22,19  ⁴³Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket és megértse az Úr irgalmasságait?