A korintusiakhoz írt második levél

3 Az új szövetség szolgálata¹S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tőletek való ajánlólevelekre? ²A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, ismeri és olvassa azt minden ember. ³Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira. (Kiv 24,12;  Ez 11,19) 
   ⁴Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van. ⁵Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezőleg: a mi képességünk Istentől van. ⁶Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet.
   ⁷Ha már a halálnak a betűkkel, kövekre írt szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsősége miatt, ⁸hogyne lenne még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? ⁹Mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a megigazulás szolgálata. ¹⁰Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már nem is dicsőséges. ¹¹Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó.
   ¹²Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk, ¹³s nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki leplet helyezett arcára, (Kiv 34,33.35)  hogy Izrael fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó. ¹⁴De értelmük eltompult. Hisz mind a mai napig, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tűnik el. ¹⁵Sőt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket. ¹⁶De amikor az Úrhoz fordul, elvétetik a lepel. (Kiv 34,34)  ¹⁷Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. ¹⁸Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, (Kiv 16,7)  ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.