Káldi-Neovulgáta
A korintusiakhoz írt második levél
Lásd a Pál leveleihez írt bevezető magyarázatot is. A Korintusiaknak írt második levelet nem könnyű megérteni. A szöveg felépítése látszólag nem logikus; a hangvétel változó; a szóba kerülő események – úgy látszik – nincsenek közvetlen kapcsolatban egymással, ha a ránk maradt levél sorrendjében haladunk. A szentírástudósok megpróbálták feltárni az események hátterét és lehetséges sorrendjét. Az ilyen kísérlettel járó összes bizonytalansági tényezővel együtt nagyjából a következő helyzetkép tárul elénk: A korintusi közösségben olyan tanítók lépnek fel, akik vitatják Pál apostoli hivatalát és jogát. A közösség tagjai elbizonytalanodnak: csatlakoznak az új tanítókhoz. Pál erről a fejleményről Timóteustól értesül, aki Korintusból Efezusba érkezik. Az apostol nem akar lemondani az általa alapított közösségről. Tituszt küldi Korintusba, hogy álljon ki az érdekében, és hogy fejezze be a megkezdett adománygyűjtést. Titusz visz magával egy írást is, amelyben Pál arról ad számot, hogyan értelmezi saját apostoli hivatalát (ld. 2,14-16; 7,2-4; 9. fejezet). Titusznak nem sikerül helyreállítani az apostol tekintélyét Korintusban. Visszautazik Efezusba és jelentést tesz. Ekkor határozza el Pál, hogy egy „közbenső látogatást” tesz Korintusban. Ennek során viták folynak: elvitatják Páltól azt a jogot, hogy önálló igehirdetőként lépjen fel, kétségbe vonják becsületességét az adományok vonatkozásában, bírálják személyes fellépését. Sőt, sor kerül egy olyan incidensre is, amikor valaki a közösség tagjai közül provokálja és megsérti Pált. Ő elhagyja Korintust, de nem szakítja meg a közösséggel való kapcsolatát. Megírja az ún. „könnyek levelét” (vö. 2,3-4; 7,8.12 és a 10,1-13,10); ezt a levelet ismét Titusz viszi el mint küldött. Ebben a levélben Pál hevesen vitatkozik ellenfeleivel. Türelmetlenül várja a híreket Titusztól, akivel megbeszélte, hogy Troászban találkoznak. Végül eléje utazik, Makedóniában találkozik Títusszal, és megtudja, hogy ezúttal sikerült békésen lezárni a vitát. Pál Tituszt egy újabb levéllel küldi vissza Korintusba („a kibékülés levele”; ld. 1,1-2,13; 7,15-16; 8. fejezet). Ezzel együtt Pál közbenjár azért a személyért, aki megsértette (2,6-8.10), és igyekszik tisztázni a még megmaradt félreértéseket. E látogatás alkalmával kell befejeznie Titusznak a félbeszakadt gyűjtést is Jeruzsálem számára.