A Máté írása szerint való szent evangyéliom

17 ¹És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas • hegyre.• Márk 9,2-13.  Luk. 9,28-36.  
²És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. •• 2Pét. 1,16-18.  
   ³És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.• Luk. 18,14.  
   ⁴Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.• Luk. 7,29.  
   ⁵Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: • Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.• rész 3,17.  
   ⁶És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.• Csel. 1,12.  
   ⁷Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!• Dán. 12,1.  
   ⁸Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
   ⁹És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek • se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.• rész 16,20.  
   ¹⁰És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy • előbb Illésnek kell eljőnie?• rész 11,14.  Malak. 4,5.  
   ¹¹Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
   ¹²De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem • azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.• rész 14,9.  10.  
   ¹³Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról • szóla nékik.• Luk. 1,17.  
   ¹⁴És mikor a sokasághoz • értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,• Márk 9,14-29.  Luk. 9,37-42.  
   ¹⁵És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.• Ésa. 13,6.  10.  Jóel 3,15.  2Pét. 3,10.  
   ¹⁶És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.• Dán. 2,34.  35.  44.  45.  
   ¹⁷Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. •• 5Móz. 32,5.  
   ¹⁸És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.• Márk 13,28.  Luk. 21,29.  
   ¹⁹Ekkor a • tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?• rész 10,1.  
   ²⁰Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert • bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.• rész 21,21.  Márk 11,23.  Luk. 17,6.  
   ²¹Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.• rész 5,18.  Luk. 21,33.  
   ²²Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe • adatik;• rész 16,21.  20,18.  Márk 8,31.  9,31.  10,33.  
   ²³És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.• 1Móz. 6,11-13.  Luk. 17,26.  27.  
   ²⁴Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a • kétdrakmát?• 2Móz. 30,13.  
   ²⁵Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?• Mát. 14,13-21.  Luk. 9,11-17.  Ján. 6,1-13.  
   ²⁶Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.• Luk. 17,35.  36.  
   ²⁷De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.• rész 13,47.  21.  43.