22
1Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:• rész 31,37.
2Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!• Péld. 8,27-29.
3Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?• Zsolt. 104,5.
5Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem • véghetetlen-é a te hamisságod?• rész 7,21.
6Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.• vers 10. 11. Zsolt. 33,7.
7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad • a kenyeret.• rész 31,19. Mát. 25,42. 45.
8A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9Az özvegyeket üres kézzel • bocsátottad el, és az árváknak karjai † eltörettek.• rész 31,17. † rész 31,18. 21.
10Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, • a mely elborít!• Zsolt. 18,17. 69,15.
12Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?• rész 21,17-19. † Zsolt. 10,15.
14Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15Az ősvilág ösvényét • követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;• 1Móz. 6,5-7.
16A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el • tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?• rész 21,14.
18Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19Látják ezt az igazak és örülnek rajta, • az ártatlan pedig csúfolja őket:• Zsolt. 107,42.
20Valósággal kigyomláltatott • a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!• Zsolt. 37,17. 18,20.
21Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.• Józs. 10,11.
22Végy csak oktatást • az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!• Zsolt. 119,72.
23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:• Zsolt. 104,13. 16.
25És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon • világosság fénylik.• Zsolt. 37,6. 92,11.
29Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az • alázatost megtartja.• Péld. 29,23.
30Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig • a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.• Jer. 5,1.