14
1Az asszonytól született ember rövid életű • és háborúságokkal † bővelkedő.• Zsolt. 90,10. † rész 5,7.
2Mint a virág, • kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.• rész 8,9. Zsolt. 103,15. 16.
3Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é • engem?• rész 10,2.
4Ki adhat tisztát • a tisztátalanból? Senki.• Zsolt. 5,7.
5Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát • te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.• rész 7,1. Zsolt. 31,16.
6Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?• Péld. 7,8. 9.
11Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.• 3Móz. 20,10.
13Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!• Péld. 6,26-29.
14Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék • az én elváltozásom.• 1Kor. 15,42-44.
15Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16De most számlálgatod az én lépéseimet, • és nem nézed el az én vétkeimet!• Zsolt. 56,9. Jer. 17,10.
17Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, • és hozzáadod bűneimhez.• Siral. 1,14. Hós. 13,12.
18Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is • elmozdul helyéről;• Zsolt. 130,3.
19A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.• Zsolt. 37,26.
20Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.• Mát. 25,44. 45. Ésa. 58,7.
21Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.