Jób könyve

1 ¹Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
²Születék pedig néki • hét fia és három leánya.• Ezék. 14,14.  
   ³És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
   ⁴Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
   ⁵Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így • cselekedik vala Jób minden napon.• vers 1.  
   ⁶Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is • közöttök.• 1Kir. 22,19-21.  
   ⁷És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem • és át meg át jártam a földet.• 1Pét. 5,8.  
   ⁸És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.• Zsolt. 7,16.  
   ⁹Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül • féli-é Jób az Istent?• Ésa. 45,19.  
   ¹⁰Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
   ¹¹De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg • szemtől-szembe téged?!• vers 20.  22.  
   ¹²Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne • a Sátán az Úr elől.• 1Kir. 22,22.  
   ¹³Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött • bátyjoknak házában.• vers 18.  
   ¹⁴És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
   ¹⁵De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.• rész 11,20.  Péld. 10,28.  
   ¹⁶Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.• 1Móz. 19,24.  
   ¹⁷Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének • a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.• vers 3.  
   ¹⁸Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;• vers 14.  Péld. 2,22.  
   ¹⁹És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és • meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.• vers 5.  rész 3,25.  
   ²⁰Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
   ²¹És monda: Mezítelen • jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, † vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!• Préd. 5,15.  1Tim. 6,7.  † rész 17,13.  
   ²²Mindezekben nem • vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.• vers 11.