Zsoltárok könyve

30 ¹Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
²Magasztallak Uram, hogy felemeltél • engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.• 2Sám. 5,11.  
   ³Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
   ⁴Uram, felhoztad • a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.• Zsolt. 116,3.  4.  18,17-20.  
   ⁵Zengedezzetek az Úrnak, ti • hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.• Zsolt. 97,12.  
   ⁶Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan • jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.• Ésa. 54,7.  
   ⁷Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
   ⁸Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl • hegyemre; de elrejtéd † orczádat, és megroskadtam.• 2Sám. 5,10.  12.  † Zsolt. 104,29.  
   ⁹Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
   ¹⁰Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e • téged a por; hirdeti-é igazságodat?• Zsolt. 6,5.  6.  115,17.  
   ¹¹Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!• Jer. 49,4.  
   ¹²Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad • gyászruhámat, körülöveztél örömmel.• 2Sám. 15,30.  Zsolt. 18,44-50.  
   ¹³Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.