Sámuel második könyve

1 ¹És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és • Dávid két napig Siklágban időzött:• 1Sám. 30,1.  17.  26.  
²Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, • fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.• rész 28,4.  
   ³Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
   ⁴Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és • Jonathán az ő fia meghalának.• 1Sám. 31,2.  
   ⁵Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
   ⁶Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul • az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.• 1Sám. 31,4.  
   ⁷Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
   ⁸Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
   ⁹Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, • pedig a lélek még teljesen bennem van.• vers 6.  
   ¹⁰Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
   ¹¹Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és • megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.• rész 3,31.  1Móz. 37,29.  
   ¹²És nagy zokogással sírának, és bőjtölének • mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.• 1Sám. 31,13.  
   ¹³És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
   ¹⁴Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet • az Úr felkentjének elvesztésére?• 1Sám. 24,6.  7.  26,9.  
   ¹⁵És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg • őt. Ki általüté azt, és meghala.• rész 4,12.  
   ¹⁶És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem • meg az Úrnak felkentjét.• vers 10.  
   ¹⁷És keservesen síra Dávid ilyen sírással, • Saulon és Jonathánon, az ő fián,• vers 19.  27.  
   ¹⁸És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a • Jásár könyvébe):• 1Sám. 31,3.  
   ¹⁹Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
   ²⁰Meg ne mondjátok • Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.• 1Sám. 27,3.  5.  Mik. 1,10.  
   ²¹Gilboa • hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna † olajjal.• vers 6.  † 1Sám. 10,1.  
   ²²A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem • tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.• 1Sám. 14,13.  
   ²³Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették • és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.• 1Sám. 20,2.  
   ²⁴Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
   ²⁵Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
   ²⁶Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves • valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.• 1Sám. 18,1.  20,41.  23,16.  17.  
   ²⁷Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!