Sámuel második könyve

17 ¹Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom • tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.• Zsolt. 3,1.  
²És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát • megölöm.• vers 4.  
   ³És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz.
   ⁴Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek.
   ⁵És monda Absolon: Hívják ide mégis az Arkeabeli • Khúsait is, és hallgassuk meg, mit szól ő is.• rész 15,34.  16,16.  
   ⁶És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az ő szavát, vagy ne? Szólj hozzá.
   ⁷Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, a melyet Akhitófel ez egyszer • adott.• rész 16,23.  17,14.  
   ⁸És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád és az ő emberei igen erős • vitézek és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől † megfosztott medve a mezőn. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember, ki nem alszik •• a néppel együtt.• 1Krón. 12,8.  † Péld. 17,12.  •• 1Sám. 23,22.  
   ⁹Ilyenkor ő valami barlangban lappang, vagy valami más helyen, és meglehet, hogy mindjárt kezdetben elesvén némelyek közülök, valaki meghallja, és azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon népe.
   ¹⁰És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erős vitézek.
   ¹¹Én azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig, oly számban, mint a tenger partján való föveny; és magad is menj el a hadba.
   ¹²Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, a hol található, és úgy lepjük meg őt, miként a harmat a földre esik, hogy se közüle, se azok közül, a kik vele vannak, egy se maradjon meg.
   ¹³Ha pedig városba szaladna, mind az egész Izráel köteleket húzzon a város körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még csak egy kövecskét se találjanak ott.
   ¹⁴És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az • Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra.• rész 16,23.  
   ¹⁵Monda pedig Khúsai Sádók • és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam.• rész 15,35.  36.  
   ¹⁶Azért sietve küldjetek el, és izenjétek meg Dávidnak ilyen szóval: Ne maradj ez éjjel • a pusztának mezején, hanem inkább menj át, hogy valamiképen el ne nyelettessék a király és az egész nép, mely vele van.• rész 15,28.  
   ¹⁷Jonathán pedig és • Akhimás a Rógel † forrásánál állanak vala, a hová méne egy leányzó, ki megmondá ezeket nékik, és ők elmenvén, megmondák Dávid királynak, mert nem akarják vala magokat megmutatni, bemenvén a városba.• rész 15,27.  † 1Kir. 1,9.  
   ¹⁸Meglátá mindazáltal őket egy szolga, és megmondá Absolonnak: Elmenének azért ők ketten sietséggel, és menének egy ember házába Bahurim városában, kinek tornáczában volt egy kút, és oda • szállának alá.• Józs. 2,4.  
   ¹⁹Az asszony pedig egy terítőt vőn és beteríté a kút száját, arra pedig darált árpát hintett; és nem vevék észre.
   ²⁰Menének pedig az Absolon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Hol van Akhimás és Jonathán? Felele nékik az asszony: Általgázolának a patakon. És keresék őket, de mivel nem találták, visszatérének Jeruzsálembe.
   ²¹Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák ezeket • Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel.• vers 1.  3.  15.  16.  
   ²²Felkele azért Dávid és mind a vele való nép, és általkelének • a Jordánon, míg megvirrada; egy sem hiányzék, a ki által nem ment volna a Jordánon.• rész 15,28.  
   ²³Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsát • nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendezvén háznépének dolgát, megfojtá † magát, és meghala; és eltemetteték az ő atyjának sírjába.• vers 1.  3.  † vers 14.  rész 16,23.  Mát. 27,5.  
   ²⁴És midőn Dávid Mahanáimba érkezett, átkele Absolon a Jordánon, ő és Izráelnek férfiai mindnyájan ő vele.
   ²⁵És Amasát tevé Absolon fővezérré a sereg felett • Joáb helyett. Amasa pedig egy férfi fia vala, a kinek a neve az Izráelita Jithra vala, a ki beméne Abigailhoz, † a Náhás leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának nővére vala.• rész 19,13.  20,9.  10.  † 1Krón. 2,11-16.  
   ²⁶És tábort jára Izráel és Absolon a Gileád földén.
   ²⁷Lőn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott, ímé Sóbi, az Ammoniták városából, • Rabbából való Náhásnak fia, és a Ló-Debár városból való Ammielnek fia, Mákir, és a Gileád tartományában, Rógelimban lakozó † Barzillai.• rész 11,1.  12,29.  † rész 19,32.  1Kir. 2,7.  
   ²⁸Ágyneműt, medenczéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát,
   ²⁹Mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt • a pusztában.• rész 15,28.