A királyokról írt I. könyv

21 ¹És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, • Samaria királyának a háza mellett.• rész 18,46.  
²És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szőlőt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát.
   ³És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy • néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.• 3Móz. 25,23.  4Móz. 36,7.  
   ⁴Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.
   ⁵Hozzá menvén az ő • felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?• vers 10.  rész 19,2.  
   ⁶És ő monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok néked érette, ő pedig azt mondta: Nem adom néked az én szőlőmet.
   ⁷Akkor monda néki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szőlőjét.
   ⁸És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak;
   ⁹És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bőjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére;
   ¹⁰És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, • mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.• 5Móz. 17,6.  19,15.  
   ¹¹És ekképen cselekedének a vének és a főemberek, a kik az ő városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött;
   ¹²Bőjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.
   ¹³Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala.
   ¹⁴Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett • Nábót, és meghalt.• vers 10.  2Kir. 9,10.  30-36.  
   ¹⁵Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.
   ¹⁶És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.
   ¹⁷Akkor szóla az Úr Thesbites • Illésnek, mondván:• rész 18,46.  19,2.  
   ¹⁸Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja;
   ¹⁹És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek • nyalják fel a te véredet is!• rész 22,38.  2Kir. 9,10.  
   ²⁰És monda Akháb Illésnek: Megint rám találtál • ellenségem? És ő monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestől arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt.• rész 18,17.  19,2.  
   ²¹Ímé, azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom • Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;• 2Kir. 9,7-10.  30-36.  
   ²²És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, • a Nébát fiának házát, és mint Baásának, † az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bűnbe ejtetted az Izráelt.• rész 15,29.  † rész 16,11-13.  
   ²³És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek • eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt;• 2Kir. 9,30-36.  
   ²⁴Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek • eszik meg; azt pedig, a ki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.• rész 14,11.  2Kir. 9,24-26.  
   ²⁵Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak • gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, a melyre az ő felesége, Jézabel † ösztökélé őt.• vers 20.  † vers 10.  rész 16,30.  31.  
   ²⁶Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt.
   ²⁷Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, • megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és bőjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.• Ezsdr. 9,3.  
   ²⁸És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
   ²⁹Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az • ő életében, hanem csak az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.• vers 21.  2Kir. 9,24-26.