Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván:
Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá • Dávidnak városába, míg elvégezé az ő † házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül....
És lőn Salamon király az egész Izráel felett királylyá.
És Hírám, Tírus királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királylyá az ő atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.
És megépítteték az Úrnak háza az Izráel fiainak Égyiptom földéből való kijövetele után a négyszáznyolczvanadik esztendőben, Salamon Izráel felett való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zif hónapban, • mely a második hónap.
Azután a maga házát építé Salamon tizenhárom esztendeig, a mely alatt elvégezé • az ő házát egészen.
Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék • a Dávid városából, mely a Sion.
És lőn, mikor • elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését, és mindent a mit kívánt és a mit akart építeni Salamon:
A Séba királynéasszonya pedig hallván • Salamonnak hírét és † az Úr nevét, eljöve, hogy megkisértgesse őt nehéz kérdésekkel.
Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül • a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait,
És elméne Roboám • Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.
És ímé Isten embere • jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
Ebben az időben megbetegedék Abija, a Jeroboám fia.
Jeroboám királynak, • a Nébát fiának tizennyolczadik esztendejében Abija lett a király Júdában.
Lőn azonban az Úrnak • beszéde Jéhuhoz, a Hanáni fiához, Baása ellen, mondván:
És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem • eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és • esőt adok a föld színére.
És Akháb • elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan † ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminczkét király volt ő vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt.
És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, • Samaria királyának a háza mellett.
És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.