A királyokról írt I. könyv

3 ¹Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá • Dávidnak városába, míg elvégezé az ő † házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.• 2Sám. 5,6-9.  † rész 7,8.  
²De a nép áldozik vala a • magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.• 3Móz. 17,4.  
   ³Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának • parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken † áldozott, és ott tömjénezett.• rész 2,3.  4.  † 3Móz. 1,3.  17,4.  
   ⁴És mikor Gibeonba • ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:• 2Krón. 1,3-5.  Józs. 10,12.  13.  
   ⁵Megjelenék • Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked.• rész 9,2.  1Krón. 21,29.  
   ⁶És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előtted híven, • igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.• vers 14.  2Sám. 22,22-24.  
   ⁷És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
   ⁸És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, • meg sem írattathatik a sokaság miatt.• rész 4,20.  
   ⁹Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, • hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?• 2Krón. 1,10.  
   ¹⁰És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
   ¹¹Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:
   ¹²Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, • úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.• rész 4,29.  30.  31.  
   ¹³Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot • és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.• rész 4,26.  2Krón. 1,12.  
   ¹⁴És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt • a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.• rész 15,5.  
   ¹⁵És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének • ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.• 2Sám. 6,15-17.  
   ¹⁶Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte.
   ¹⁷És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban.
   ¹⁸És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
   ¹⁹És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
   ²⁰És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.
   ²¹Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.
   ²²Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király előtt.
   ²³Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
   ²⁴És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
   ²⁵Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
   ²⁶Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok • néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.• Ésa. 49,15.  
   ²⁷Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.
   ²⁸És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, • a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.• Péld. 8,11.