Pál, Jézus Krisztusnak Isten • akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, † az atyafi.
Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel • hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban • kisdedeknek.
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit • és Isten titkainak † sáfárait.
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki • atyjának feleségét elvegye.
Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt?
A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak • asszonyt nem illetni.
A bálványáldozatok • felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? • Nem az én munkám vagytok-é † ti az Úrban?
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink • mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan † a tengeren mentek által;
Legyetek az én követőim, mint én • is a Krisztusé.
A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok • legyetek.
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok • a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy † prófétáljatok.
Eszetekbe juttatom • továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be † is vettetek, melyben állotok is,
Ami a • szentek számára való alamizsnát illeti, a miképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti † is azonképen cselekedjetek.
