Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele

15 ¹Eszetekbe juttatom • továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be † is vettetek, melyben állotok is,• Gal. 1,11.  12.  † rész 2,2.  
²A mely által üdvözültök is, • ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.• rész 1,21.  Róm. 1,16.  
   ³Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, • hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért † az írások •• szerint;• Róm. 4,25.  † Gal. 1,11.  12.  •• Ésa. 53,8.  9.  Dán. 9,26.  
   ⁴És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások • szerint;• Mát. 12,40.  Zsolt. 16,10.  
   ⁵És hogy megjelent Kéfásnak; • azután a † tizenkettőnek;• Luk. 24,34.  † Márk 16,14.  Ján. 20,19.  
   ⁶Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;• Jób 4,19.  2Pét. 1,13.  14.  † Ján. 14,2.  Zsid. 11,10.  
   ⁷Azután megjelent Jakabnak; azután mind az • apostoloknak;• Luk. 24,50.  
   ⁸Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, • nékem is megjelent.• Csel. 9,3-6.  15,17.  
   ⁹Mert én • vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek † anyaszentegyházát.• Eféz. 3,8.  † 1Tim. 1,13.  
   ¹⁰De Isten kegyelme • által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme † nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem •• való kegyelme.• Róm. 15,18.  19.  † 2Kor. 2,14.  •• 2Kor. 11,5.  
   ¹¹Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.• 1Krón. 29,15.  Zsolt. 39,13.  
   ¹²Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül • feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?• Csel. 17,18.  
   ¹³Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.• Fil. 1,23.  
   ¹⁴Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, • de hiábavaló a ti hitetek is.• Róm. 4,25.  
   ¹⁵Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot • tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.• Csel. 2,24.  32.  3,15.  
   ¹⁶Mert ha a halottak • fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.• Róm. 8,11.  
   ¹⁷Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, • hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.• vers 14.  
   ¹⁸A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek • tehát.• Dán. 12,2.  
   ¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.• 1Tim. 2,6.  Róm. 8,35-39.  
   ²⁰Ámde Krisztus feltámadott a halottak • közül, zsengéjök † lőn azoknak, kik elaludtak.• Csel. 26,23.  Kol. 1,18.  Jel. 1,5.  † Mát. 28,1-6.  
   ²¹Miután ugyanis ember által • van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.• 1Móz. 3,19.  2,17.  Róm. 5,12.  18.  
   ²²Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban • is mindnyájan megeleveníttetnek.• Róm. 5,21.  
   ²³Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge • a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, † az ő eljövetelekor.• 1Thess. 4,14-17.  † Gal. 5,24.  
   ²⁴Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.• Róm. 3,24.  25.  
   ²⁵Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem • ellenségeit mind lábai alá veti.• Mát. 22,44.  Zsolt. 110,1.  
   ²⁶Mint utolsó • ellenség töröltetik el a halál.• Jel. 20,14.  
   ²⁷Mert mindent az ő lábai alá vetett. • Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája † van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.• Zsolt. 8,7.  Mát. 28,18.  Zsid. 2,18.  † Mát. 11,27.  
   ²⁸Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, • a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.• vers 27.  
   ²⁹Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?• Mát. 18,6.  
   ³⁰Mi is miért • veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?• Róm. 8,36.  
   ³¹Naponként halál révén • állok. A veletek való dicsekedésre † mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.• 1Thess. 2,19.  † 2Kor. 1,8-10.  2Kor. 4,10.  11.  
   ³²Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap • úgyis meghalunk!• Ésa. 22,13.  56,12.  
   ³³Ne tévelyegjetek. • Jó erkölcsöt megrontanak gonosz † társaságok.• Eféz. 5,6.  † Péld. 13,20.  
   ³⁴Serkenjetek • fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre † mondom.• Róm. 13,11.  † rész 6,5.  
   ³⁵De mondhatná valaki: Mi módon • támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?• Ezék. 37,3-10.  Mát. 22,29.  
   ³⁶Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha • megrothadánd.• Ján. 12,24.  
   ³⁷És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.• rész 3,7.  
   ³⁸Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő • saját testét.• 1Móz. 1,11.  
   ³⁹Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.• 1Kor. 4,14.  
   ⁴⁰És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.• 5Móz. 7,2.  1Kor. 7,39.  † Eféz. 5,11.  
   ⁴¹Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.• 1Kor. 10,21.  † 1Kor. 10,21.  
   ⁴²Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;• 1Kor. 3,16.  † 3Móz. 26,12.  
   ⁴³Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; • elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.• Fil. 3,20.  21.  
   ⁴⁴Elvettetik érzéki test, feltámasztatik • lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.• rész 6,13.  
   ⁴⁵Így is van megírva: Lőn az első ember, • Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.• 1Móz. 2,7.  
   ⁴⁶De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.• rész 12,17.  Csel. 20,33.  
   ⁴⁷Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, • mennyből való.• Luk. 1,78.  Ján. 3,13.  
   ⁴⁸A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.• Filem. 1,8.  
   ⁴⁹És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, • hordani fogjuk † a mennyeinek ábrázatját is.• 1Móz. 5,3.  † Fil. 3,21.  
   ⁵⁰Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test • és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.• Mát. 16,17.  Ján. 1,13.  vers 42-44.  
   ⁵¹Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, • de mindnyájan elváltozunk.• 1Thess. 4,15.  17.  
   ⁵²Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; • mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.• Mát. 24,31.  1Thess. 4,16.  
   ⁵³Mert szükség, hogy ez a romlandó test • romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.• 2Kor. 5,4.  
   ⁵⁴Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon • írva: Elnyeletett a halál diadalra.• Ésa. 25,8.  
   ⁵⁵Halál! • hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?• Hós. 13,14.  
   ⁵⁶A halál fullánkja • pedig a bűn; a bűn ereje † pedig a törvény.• Róm. 6,23.  † Róm. 4,15.  Róm. 7,13.  
   ⁵⁷De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk • Jézus Krisztus által.• 1Ján. 5,4.  5.  
   ⁵⁸Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, • mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak † dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló •• az Úrban.• Kol. 1,23.  † Ján. 6,29.  •• Péld. 11,18.  2Krón. 15,7.