Tóbiás könyve

7 ¹Bemenének tehát Ráguelhez, és örömmel fogadá őket Ráguel.
²És Tóbiásra tekintvén Ráguel, mondá feleségének, Annának: Mely igen hasonló ez az ifjú néném fiához!
   ³És midőn ezeket szólotta, mondá: Honnét valók vagytok? ifjak, atyánkfiai! Amazok pedig mondák: Neftali nemzetségéből vagyunk, a ninivei fogságból.
   ⁴És mondá nekik Ráguel: Ismeritek-e atyámfiát, Tóbiást? Kik mondák: Ismerjük.
   ⁵És midőn sok jót szólott felőle, mondá az angyal Ráguelnek: Tóbiás, a kiről, kérdezősködöl, ennek atyja.
   ⁶És Ráguel ráborúla, és könyhullatásokkal megcsókolá őt, és sírván nyakában,
   ⁷mondá: Áldás legyen rajtad, fiam! mert jobbnál jobb férfiúnak fia vagy.
   ⁸És az ő felesége, Anna, és leányuk, Sára, könyezének.
   ⁹Miután pedig szólottak, megparancsolá Ráguel, hogy egy kost öljenek, és lakomát szerezzenek. És mikor felszólítá őket, hogy ebédhez üljenek,
   ¹⁰mondá Tóbiás: Én ma itt nem eszem és nem iszom, hanem ha előbb kérésemet jóváhagyod és megigéred, hogy nekem adod leányodat, Sárát.
   ¹¹Mely igét hallván Ráguel, megijede, tudván, mi történt ama hét férfiún, kik bementek vala hozzája; és kezde félni, nehogy ezzel is hasonlóképen történjék; és midőn ingadozván, nem adott a kérőnek semmi választ,
   ¹²mondá neki az angyal: Ne félj ennek adni őt, mert ez istenfélőnek kell adni leányodat feleségűl; azért nem lehetett ő másé.
   ¹³Akkor mondá Ráguel: Nem kétlem, hogy az Isten könyörgésemet és könyhullatásomat színe elé bocsátotta,
   ¹⁴és hiszem, azért hozott titeket hozzám, hogy ez az ő nemzetségéhez kapcsoltassék Mózes törvénye szerint; most tehát ne legyen kétséged, hogy neked adom őt.Móz. IV. 36,6  ¹⁵És fogván leányának jobb kezét, Tóbiás jobb kezébe adá, mondván: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene legyen veletek, és ő adjon össze titeket, és teljesitse áldását rajtatok.
   ¹⁶És irlapot vévén, házasságlevelet irának.
   ¹⁷És ezek után vendégeskedének, áldván az Istent.
   ¹⁸És magához hivá Ráguel feleségét, Annát, és megparancsolá neki, hogy készítsen más kamarát.
   ¹⁹És oda bevivé leányát, Sárát, s ez könyeze.
   ²⁰És mondá neki: Erős szívvel légy, leányom! és a menny Istene adjon örömet a keserűségért, melyet szenvedtél.