Tóbiás Neftali nemzetségéből és városából, (mely Galileának felső részében vagyon, Naasszon fölött, az úton túl, mely napnyugatra visz, bal felől lévén Szefet városa),
Ezek után pedig, midőn az Úrnak ünnepnapja volt, és Tóbiás házában jó ebéd készittetett,
Akkor Tóbiás felfohászkodék, és imádkozni kezde könyhullatással,
Mikor tehát Tóbiás gondolta, hogy meghallgattatott imádsága, hogy meghalhasson, magához hivá fiát, Tóbiást,
Akkor felelé atyjának Tóbiás, és mondá: Mind a miket parancsoltál nekem, megcselekszem, atyám!
Elméne tehát Tóbiás, és az eb követé őt; és első szállása lőn a Tigris folyóvize mellett.
Bemenének tehát Ráguelhez, és örömmel fogadá őket Ráguel.
Miután pedig vacsoráltak, bevivék az ifjat hozzája.
Akkor magához szólitá Tóbiás az angyalt, kit embernek tart vala, és mondá neki: Atyámfia, Azariás! kérlek, hallgasd meg szavaimat.
Midőn pedig késnék Tóbiás a menyekző okáért, atyja, Tóbiás busúla, mondván: Véled-e, miért késik fiam, avagy miért tartóztatták ott?
És visszaindulván, tizenegyedik napon eljutának Káránba, mely félútban van Ninive felé.
Akkoron Tóbiás magához hívá fiát, és mondá neki: Mit adhatunk e szent férfiúnak, a ki veled jött.
Megnyitván pedig száját az öreg Tóbiás, áldá az Urat, és mondá: Nagy vagy, Uram! örökké, és országod minden időben tart;
Igy végződének Tóbiás beszédei. És miután megvilágosítatott Tóbiás, negyvenkét esztendeig éle, és látá unokáinak fiait.