Tóbiás könyve

5 ¹Akkor felelé atyjának Tóbiás, és mondá: Mind a miket parancsoltál nekem, megcselekszem, atyám!
²Mi módon keressem meg pedig e pénzt, nem tudom; ő engem nem ismer, én sem ismerem őt: micsoda jelt adjak neki? De az utat sem tudtam soha, melyen oda kell menni.
   ³Akkor felelé neki atyja, és mondá: Keze irása ugyan nálam vagyon, melyet mihelyt megmutatsz neki, mindjárt megadja;
   ⁴azonban menj el most, és keress magadnak valami hű férfiút, ki elmenjen veled bizonyos fizetésért, hogy midőn még élek, visszavegyed azt.
   ⁵Akkor kimenvén Tóbiás, talála egy szép ifjat, ki felövezve áll vala, és mintegy indúláshoz felkészűlve.
   ⁶És nem tudván, hogy az Isten angyala, üdvözlé őt, és mondá: Honnét való vagy? jó ifjú!
   ⁷Amaz pedig felelé: Izrael fiai közől. És Tóbiás mondá neki: Tudod-e az utat, mely a médusok országába viszen?
   ⁸Felelé neki: Tudom, és annak utain gyakorta jártam, és atyánkfiánál, Gabelusnál tartózkodtam, ki Rágesben, a médusok városában lakik, mely az Ekbatana hegyén fekszik.
   ⁹Mondá neki Tóbiás: Várj meg engem, kérlek, mig ezeket atyámnak megjelentem.
   ¹⁰Akkor bemenvén Tóbiás, mindezeket atyjának megjelenté. Melyeken elcsodálkozván atyja, kéré, hogy menjen be hozzája.
   ¹¹Bemenvén tehát, üdvözlé őt, és mondá: Örömed legyen neked mindenkoron.
   ¹²És mondá Tóbiás: Milyen örömem lehet nekem, ki sötétségben ülök, és az ég világosságát nem látom?
   ¹³Mondá neki az ifjú: Légy erős szivvel, közel vagyon, hogy meggyógyittassál az Istentől.
   ¹⁴Mondá pedig neki Tóbiás: Vajjon elviheted-e fiamat Gabelushoz Rágesbe, a médusok városába? midőn visszatérsz megadom jutalmadat.
   ¹⁵És mondá neki az angyal: Én elviszem és visszahozom őt hozzád.
   ¹⁶Felelé neki Tóbiás: Kérlek téged, jelentsd meg nekem, melyik házból, vagy melyik nemzetségből vagy te?
   ¹⁷Mondá neki Ráfael angyal: A béresnek nemzetségét kérded-e, vagy magát a bérest, ki fiaddal elmenjen?
   ¹⁸De hogy valamiképen téged gondba ne ejtselek: én vagyok Azariás, a nagy Ananiásnak fia.
   ¹⁹És felelé Tóbiás: Nagy nemzetségből vagy te; de kérlek, ne haragudjál, hogy tudni akartam nemzetségedet.
   ²⁰Mondá pedig neki az angyal: Én egészségben elviszem, és egészségben visszahozom neked fiadat.
   ²¹Felelvén pedig Tóbiás, mondá: Szerencsésen járjatok, és az Isten legyen utatokon, és az ő angyala kisérjen titeket.
   ²²Akkor elkészítvén mind, a miket az utra kell vala vinni, Tóbiás elbucsúzék atyjától és anyjától, és mindketten elindulának.
   ²³És mikor elmentek, anyja sírni kezde, és mondá: Öregségünk gyámolát elvetted és elküldötted tőlünk.Tób. 10,4  ²⁴Bár soha se lett volna az a pénz, melyért őt küldötted.
   ²⁵Mert megelégedtünk a mi szegénységünkben, és gazdagságnak tartottuk azt, hogy láttuk a mi fiúnkat.
   ²⁶És mondá neki Tóbiás: Ne sirj, egészségben eljut a mi fiunk, és egészségben visszajő hozzánk, és szemeid meglátják őt.
   ²⁷Mert hiszem, hogy az Istennek jó angyala kiséri őt, és jól elrendeli minden dolgát, úgy hogy örömmel fog hozzánk visszatérni.
   ²⁸Ezen szóra anyja megszűne sírni, és hallgata.