Rúth könyve

2 ¹Vala pedig az ő férjének, Elimeleknek egy vérszerint való atyjafia, hatalmas ember, és igen gazdag, Booz nevű.
²És mondá a moábi Rut napának: Ha parancsolod, elmegyek a mezőre, és gabonafejeket szedek, melyek elmaradnak az aratók kezeiből, a hol csak kegyes gazdának hozzám jó kedvét találom. Felelé amaz neki: Menj, leányom.
   ³Elméne tehát és gabonafejeket szede az aratók után. Történék pedig, hogy azon mezőnek Booz nevű ura vala, Elimelek rokonságából.
   ⁴És ime ő Betlehemből jővén, mondá az aratóknak: Az Úr veletek! Kik felelék neki: Áldjon meg téged az Úr!
   ⁵És mondá Booz az aratókra ügyelő ifjúnak: Kié ez a nő?
   ⁶Felelé neki: Ez a moábi asszony, ki Noémival jött Moáb tartományából;
   ⁷és kére, hogy az elmaradott gabonafejeket fölszedhesse, követve az aratók nyomdokait; és reggeltől egész mostanig a mezőn van, és csak egy szempillantásra sem ment haza.
   ⁸És mondá Booz Rutnak: Halljad, leányom! ne menj más mezőre szedni, és ne távozzál e helyről; hanem csatlakozzál az én leányaimhoz,
   ⁹és a hol aratnak, menj utánok; mert meghagytam legényeimnek, hogy téged senki se bántson. De ha szomjúhozol is, menj az edényekhez, és igyál a vízből, melyből a legények is isznak.
   ¹⁰Ki arczára borúlván, földig meghajtá magát, és mondá neki: Honnét vagyon ez nekem, hogy kedvet találtam szemeid előtt, és méltóztatol engem, jövevény asszonyt ismerni?
   ¹¹Felelé amaz neki: Hirűl hozák nekem mind, a miket cselekedtél napaddal férjed halála után; és hogy elhagytad szülőidet, és a földet, melyen születtél, és azon néphez jöttél, melyet azelőtt nem ismertél.
   ¹²Fizessen meg neked az Úr a te cselekedetedért, és végy teljes jutalmat Izrael Urától Istenétől, a kihez jöttél, és a kinek szárnyai alá futottál.
   ¹³Ki mondá: Kedvet találtam szemeid előtt, uram! ki megvigasztaltál engem, és szolgálódnak szíve szerint szólottál, ki egyik szolgálódhoz sem vagyok hasonló.
   ¹⁴És mondá neki Booz: Mikor az evés órája leszen, jőj ide, és egyél kenyeret, és mártsd falatodat az eczetbe. Leüle tehát az aratók mellé, és pogácsát gyúra magának, és evék és jóllakék, és elvivé a maradékokat.
   ¹⁵És onnan fölkele, hogy gabonafejeket szedjen szokása szerint. Booz pedig parancsolá legényeinek, mondván: Ha szintén veletek akarna is aratni, el ne tiltsátok őt;
   ¹⁶és a ti kévéitekből is hányjatok el szánt-szándékkal, és akarva hullassatok el, hogy pirúlás nélkül szedje föl, és a szedegetőt senki se dorgálja meg.
   ¹⁷Szede tehát a mezőn estig, és a mit szedett vala, vesszővel ütögetvén és kivervén, talála egy éfi-mérték árpát, azaz három vékát.
   ¹⁸Melyet elvivén, visszatére a városba, és megmutatá napának; azonfelűl elévőn és ada neki étke maradékaiból, melylyel jóllakott vala.
   ¹⁹És mondá neki napa: Hol szedtél ma, és hol munkálkodtál? áldott legyen, a ki rajtad könyörűlt. És megjelenté neki, kinél dolgozott, és a férfiú nevét megmondá, hogy Booznak hivják.
   ²⁰Felelé neki Noémi: Áldott legyen az Úrtól, mert azon kegyességet megtartotta a holtak iránt is, melyet az élőkhöz mutatott. És ismét mondá: Rokonunk az az ember.
   ²¹És mondá Rut: Azt is megparancsolá nekem, hogy mindaddig az ő aratóihoz csatlakozzam, miglen minden vetéseit learatják.
   ²²Mondá neki napa: Jobb neked leányom, az ő leányaival menned aratni, hogy az idegen mezőn valaki ellened ne álljon.
   ²³Booz leányaihoz csatlakozék tehát, és mindaddig velök arata, míglen az árpát és búzát csűrökbe rakták.