Egyik bíró napjaiban, mikor a bírák kormányoznak vala, éhség lőn a földön. És elméne egy ember Júda Betleheméből, hogy Moáb tartományában jövevényűl lakjék feleségével és két fiával.
Vala pedig az ő férjének, Elimeleknek egy vérszerint való atyjafia, hatalmas ember, és igen gazdag, Booz nevű.
Miután pedig visszatért napához, ezt hallá tőle: Én leányom! nyugodalmat keresek neked, és gondoskodni fogok, hogy jól legyen dolgod.
Fölméne tehát Booz a kapuhoz, és leüle ott. És mikor látta rokonát, kiről azelőtt szó volt, átmenni, mondá neki: Térj ide egy kevéssé, és ülj le itt. Nevén nevezvén őt. Ki oda tére és leüle.