Jelenések könyve

12 ¹És nagy jel tűnék fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold, és fején tizenkét csillagú korona.
²És méhében viselvén, kiálta, szülni akarván, és a szülés gyötrelmeiben vala.
   ³És láttaték más jel is az égen; és íme egy nagy vörös sárkány, hét feje lévén és tíz szarva, és fejein hét korona.
   ⁴És farka maga után voná az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és a sárkány a szülendő asszony elé álla, hogy mihelyt szül, az ő fiát megegye.
   ⁵És szüle fiú-magzatot, ki vasvesszővel vala kormányzandó minden pogányokat. És ezen fia elragadtaték Istenhez, és az ő királyiszékéhez.
   ⁶És az asszony a pusztába futa, hol helye vala készitve az Istentől, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.
   ⁷És nagy harcz lőn az égben: Mihály és az ő angyalai harczolának a sárkánynyal, és a sárkány hadakozék és az ő angyalai;
   ⁸de ezek nem vehetének erőt, sem helyök nem találtaték többé az égben.
   ⁹És levetteték ama nagy sárkány, a régi kigyó, ki ördögnek és sátánnak neveztetik, ki elcsábítja az egész világot; és a földre vetteték, és vele angyalai is letaszittattak.
   ¹⁰És nagy szózatot hallék az égben, mely ezt mondá: Most lett az üdvösség és erő, a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma; mert levettetett a mi atyánkfiai vádolója, ki vádolja vala őket éjjel-nappal a mi Istenünk színe előtt.
   ¹¹És ők legyőzték azt a Bárány vére és az ő bizonyságtételének igéje által, és nem kimélték önéltöket mindhalálig.
   ¹²Azért vigadjatok, egek, és kik azokban laktok. De jaj a földnek és a tengernek, mert leszállott az ördög hozzátok, és nagy az ő haragja, tudván, hogy kevés ideje vagyon.
   ¹³És miután látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözé az asszonyt, ki a fiúmagzatot szülte;
   ¹⁴és az asszonynak két nagy sasszárny adaték, hogy a pusztába röpüljön az ő helyére, a hol tápláltatik ideig és időkig és félideig, a kigyó szine elől.
   ¹⁵És a kigyó szájából az asszony után mintegy folyóvizet bocsáta, hogy őt elragadtassa a folyóvízzel;
   ¹⁶de a föld megsegíté az aszszonyt, a föld megnyitá száját, és elnyelé a folyóvizet, melyet a sárkány bocsátott vala szájából.
   ¹⁷Ezért a sárkány megharaguvék az asszonyra, és elméne harczolni a többivel annak ivadékából, kik az Isten parancsait megtartják, és kiknél a Jézus Krisztus bizonyságtétele vagyon.
   ¹⁸És megálla a tenger fövenyén.