Zsoltárok könyve

4 ¹Végig éneklendő, Dávid zsoltára.
²Midőn segítségűl híttam, meghallgatott engem az én igazságom Istene; a szorongásban tágítottál rajtam. Könyörűlj rajtam, és hallgasd meg imádságomat.
   ³Emberek fiai! meddig lesztek nehéz szívvel? Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazudságot?
   ⁴Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
   ⁵Haragudván, ne vétkezzetek; a mit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
   ⁶Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
   ⁷Ránk van jegyezve, Uram, orczád világossága; örömet adtál szívembe.
   ⁸Gabonájok, boruk és olajuk gyümölcsével lettek ők gazdagok.
   ⁹De emiatt békeségben alszom, és megnyugszom;
   ¹⁰mert te, Uram, kiváltképen megerősítettél engem a reménységben.