Zsoltárok könyve

15 ¹Dávid irása. Tarts meg engem, Uram! mert benned bíztam.
²Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szükséged.
   ³A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
   ⁴Megsokasodott az ő inségök; azután siettek. Nem hivom egybe gyülekezetöket véráldozatokra, sem nevöket nem említem ajkaimmal.
   ⁵Az Úr az én örökségem és kelyhem része; te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
   ⁶A sorskötél nekem jelesre esett; mert jeles örökség jutott nekem.
   ⁷Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; még éjjel is erre intenek engem veséim.
   ⁸Szemem előtt viselem az Urat mindenkoron; mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.Ap.cs. 2,25  ⁹Ezért örvend szívem és vígad nyelvem; azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
   ¹⁰mert lelkemet nem hagyod pokolban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.Ap.cs. 2,32  13,35  ¹¹Megismertetted velem az élet útait, betöltesz engem örömmel, a te orczáddal, jobbodnál mindvégig gyönyörűség vagyon.