Zsoltárok könyve

122 ¹Ének a fölmenetekre. Hozzád emelem szemeimet, ki a mennyekben lakol.
²Ime mint a szolgák szemei uraik kezeire, mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire: úgy néznek szemeink a mi Urunkra Istenünkre, mig könyörűl rajtunk.
   ³Könyörűlj rajtunk, Uram! könyörűlj rajtunk; mert igen elteltünk gyalázattal,
   ⁴mert igen megtelt a mi lelkünk; gyalázatúl a gazdagoknak, és megvetésűl a kevélyeknek.