Zsoltárok könyve

122 ¹Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk. ²Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem! ³Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott; ⁴hová felvonultak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének. ⁵Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának. ⁶Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek! ⁷Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban! ⁸Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned! ⁹Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!