Szt. Lukács evangélioma

24 ¹A hét első napján pedig koránreggel a sírhoz menének, vivén a fűszereket, melyeket készítettek vala.Máté 28,1 Márk 16,2 Ján. 20,1  ²És a követ elhengerítve találák a sírtól.
   ³De bemenvén, nem találák az Úr Jézus testét.
   ⁴És lőn, mikor ezen aggódtak, íme két férfiú megálla mellettök fényes ruhában.
   ⁵Erre megrémülének és földre süték szemeiket; amazok pedig mondák nekik: Mit keresitek az élőt a holtak között?
   ⁶Nincsen itt, hanem föltámadott. Emlékezzetek meg, mint szólott nektek, midőn még Galileában vala,
   ⁷mondván: hogy az ember fiának a bűnös emberek kezeibe kell adatni és fölfeszíttetni, és harmadnapra föltámadni.Máté 16,21  17,21–22  ⁸És megemlékezének az ő igéiről.
   ⁹És visszatérvén a sírtól, megjelenték mindezeket ama tizenegynek és mind a többinek.
   ¹⁰Vala pedig Mária Magdolna és Joanna és Mária, Jakab anyja, és velök a többi nők, kik ezeket mondták az apostoloknak.
   ¹¹De ezek előtt balgaságnak tetszettek ez igék, és nem hittek nekik.
   ¹²Péter pedig fölkelvén, a sírhoz futa, és behajolván, csak a levetett lepedőket látá; és elméne, önmagában csodálkozván a történeten.
   ¹³És íme ketten közőlük aznapon menének egy Emmaus nevű helységbe, mely hatvan futamatnyi távolságra vala Jerusalemtől.Márk 16,12  ¹⁴És ők beszélgetének egymással mindazokról, a mik történtek vala.
   ¹⁵És lőn, mikor szót váltottak és kérdezkedtek egymás között, önmaga Jézus oda érkezvén, velök méne.
   ¹⁶Az ő szemeik pedig tartóztatva valának, hogy meg ne ismerjék őt.
   ¹⁷És mondá nekik: Micsoda beszédek ezek, melyeket egymással váltotok útközben, és szomorúak vagytok?
   ¹⁸És felelvén egyik, kinek Kleofás vala neve, mondá neki: Te vagy-e egyedűl jövevény Jerusalemben, ki nem tudtad meg, a mik abban történtek e napokban?
   ¹⁹Kiktől ő kérdé: Micsodák? És felelének: A názáreti Jézus felől, ki próféta férfiú volt, hatalmas a cselekedetben és beszédben Isten és az egész nép előtt;
   ²⁰és mimódon adták őt a főpapok és a mi fejedelmeink halálos itéletre, és megfeszítették őt.
   ²¹Mi pedig reménylők, hogy ő megváltja Izraelt. És most mindezek után harmadnapja ma, hogy ezek történtek.
   ²²De némely közőlünk való asszonyok is rémitének minket, kik viradat előtt a sírnál voltak,
   ²³és nem találván az ő testét, visszajöttek, mondván: hogy ők angyalok jelenését is látták, kik őt élni mondják.
   ²⁴És némelyek közőlünk a sírhoz mentek, és úgy találták, a mint az asszonyok mondották, őt magát pedig nem találták.
   ²⁵Erre ő mondá nekik: Oh balgatagok és késedelmes szivűek mindazok elhivésére, miket a próféták szólottak.
   ²⁶Nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?Zsolt. 109,7  ²⁷És elkezdvén Mózesen és mind a prófétákon, fejtegeté nekik mind, a mik az irásokban felőle szóltanak.
   ²⁸És elérkezének a helységhez, a hova mennek vala, és ő tovább látszék tartani.
   ²⁹De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap. És betére velök.
   ³⁰És lőn, mikor letelepedett velök, vevé a kenyeret és megáldá, és megszegé, és nekik nyujtá.
   ³¹És megnyílának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltűnék szemeik elől.
   ³²És mondák egymásnak: Nemde szivünk gerjedez vala bennünk, midőn szólott az úton, és megfejtette nekünk az irásokat.
   ³³És fölkelvén azon órában visszatérének Jerusalembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, kik velök valának,
   ³⁴mondván: hogy valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.
   ³⁵És ők is elbeszélék, a mik az úton történtek vala, és mint ismerték meg őt a kenyérszegésben.
   ³⁶Midőn pedig ezeket beszélték, megálla Jézus közöttük, és mondá: Békeség nektek; én vagyok, ne féljetek.Márk 16,14 Ján. 20,19  ³⁷Kik megrettenvén és félvén, azt vélik vala, hogy lelket látnak.
   ³⁸És mondá nekik: Miért háborodtatok meg, s miért támadnak ily gondolatok sziveitekben?
   ³⁹Lássátok kezeimet és lábaimat, hogy ennenmagam vagyok; tapintsatok meg és lássátok, mert a léleknek húsa és csontjai nincsenek, a mint látjátok, hogy nekem vagyon.
   ⁴⁰És mikor ezt mondotta, megmutatá nekik kezeit és lábait.Ján. 20,27  ⁴¹De midőn mégsem hittek, és örömükben csodálkoztak, mondá nekik: Van-e itt valami ennivalótok?
   ⁴²Ők pedig hozának neki egy darab sült halat és lépesmézet.
   ⁴³És miután evett előttök, vévén a maradékot, nekik adá.
   ⁴⁴És mondá nekik: Ezek az igék, melyeket szólottam nektek, midőn még veletek valék, hogy be kell teljesedni mindennek, mi írva vagyon Mózes törvényében és a prófétákban és zsoltárokban énfelőlem.
   ⁴⁵Akkor megnyitá elméjöket, hogy értsék az irásokat.
   ⁴⁶És mondá nekik: hogy így vagyon megírva, és így kellett a Krisztusnak szenvedni és feltámadni halottaiból harmadnapon,Zsolt. 15,10  18,6  ⁴⁷és hirdetni az ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát minden nemzetek között, elkezdvén Jerusalemtől.Apost.cs. 5,31  ⁴⁸Ti pedig tanúi vagytok ezeknek.Apost.cs. 1,8  ⁴⁹És én elküldöm Atyám igéretét rátok; ti pedig maradjatok a városban, mígnem felruháztattok erővel a magasságból.
   ⁵⁰Kivivé őket végre Bethániába; és fölemelvén kezeit, megáldá őket.
   ⁵¹És lőn, mikor őket áldotta, elválék tőlök, és mennybe viteték.Apost.cs. 1,9 Márk 16,19  ⁵²És ők imádva visszatérének Jerusalembe nagy örömmel.
   ⁵³És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Amen.