Szt. Lukács evangélioma

2 ¹Lőn pedig ama napokban, parancs adaték ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész világ.
²Ez az első összeírás lőn Cirínustól, Szíria helytartójától.
   ³És mennek vala mindenek, hogy bevallják magokat, kiki az ő városába.
   ⁴Fölméne pedig József is Galileából, Názáret városából, Judeába, Dávid városába, mely Betlehemnek hivatik, mivel Dávid házából és nemzetségéből vala,
   ⁵hogy bevallja magát Máriával, neki eljegyzett nehézkes feleségével.
   ⁶Lőn pedig, mikor ott valának, elérkezék az idő, hogy szüljön.
   ⁷És szülé az ő elsőszülött fiát, és betakará őt pólyákba, és a jászolyba fekteté, mert nem vala helyök a szálláson.
   ⁸És pásztorok valának azon tartományban, virasztván, s mint őrök, éjjel vigyázván az ő nyájoknál.
   ⁹És ime az Úr angyala megálla mellettök, és az Isten fényessége körűlragyogá őket, és megfélemlének nagy félelemmel.
   ¹⁰És mondá nekik az angyal: Ne féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek;
   ¹¹mert ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában.
   ¹²És ez lesz nektek a jel: Találtok egy kisdedet, pólyákba takarva, és jászolyba fektetve.
   ¹³És azonnal mennyei sereg sokasága jöve az angyalhoz, dicsérvén és mondván:
   ¹⁴Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békeség a jóakaratú embereknek!
   ¹⁵És lőn, a mint elmentek tőlök az angyalok mennybe, a pásztorok szólának egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, melyet az Úr jelentett nekünk.
   ¹⁶És elmenének sietve, és találák Máriát és Józsefet és a jászolyban fekvő kisdedet.
   ¹⁷Látván pedig, valónak érték a dolgot, mely nekik e gyermek felől mondatott vala.
   ¹⁸És mindnyájan, kik hallották, csodálkozának azokon, miket a pásztorok mondottak nekik.
   ¹⁹Mária pedig magában tartja vala mindez igéket, szivében forgatván.
   ²⁰És visszatérének a pásztorok, dicsőitvén és dicsérvén az Istent mindazokért, miket hallottak és láttak, a mint megmondatott vala nekik.
   ²¹És minekutána eltelt a nyolczadnap, hogy körűlmetéltessék a gyermek, hivaték az ő neve Jézusnak, mikép az angyaltól neveztetett, mielőtt méhben fogantatott.Móz. I. 17,12 Móz. III. 12,3 Máté 1,21 Luk. 1,31  ²²És minekutána elérkeztek az ő tisztúlásának napjai, Mózes törvénye szerint, Jerusalembe vivék őt, hogy bemutassák az Úrnak;Móz. III. 12,6  ²³a mint megíratott az Úr törvényében: Hogy minden figyermek, ki anyja méhét megnyitja, az Úrnak szenteltessék;Móz. II. 13,2 Móz. IV. 8,16  ²⁴és hogy áldozatot adjanak a szerint, a mint megmondatott az Úr törvényében, egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.Móz. III. 12,8  ²⁵És ime egy ember vala Jerusalemben, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú, várván Izrael vigasztalását, és a Szentlélek vala őbenne.
   ²⁶És feleletet vőn a Szentlélektől, hogy halált nem lát, mígnem előbb meglátja az Úr Krisztusát.
   ²⁷És a Lélek által (indíttatva) a templomba jöve; és mikor a gyermek-Jézust bevitték szülői, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek őérette,
   ²⁸karjaira vevé őt, és áldván az Istent, mondá:
   ²⁹Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békeségben;
   ³⁰mert látták szemeim a te Üdvözítődet,
   ³¹kit rendeltél minden népek színe elé,
   ³²világosságúl a pogányok megvilágosítására, és dicsőségűl a te népednek, Izraelnek.
   ³³És az ő atyja és anyja csodálkozának azokon, mik felőle mondattak.
   ³⁴És megáldá őket Simeon, és mondá Máriának, az ő anyjának: Ime tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelűl, melynek ellene mondatik;Izai. 8,14 Rom. 9,33 Péter I. 2,7  ³⁵a te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szivből a gondolatok.
   ³⁶És vala egy Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből, ki igen előhaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szűzesége óta,
   ³⁷a már nyolczvannégy esztendős özvegy vala; és nem távozék a templomból, böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgálván éjjel nappal.
   ³⁸És ez ugyanazon órában érkezvén, hálát ada az Úrnak, és szóla felőle mindazoknak, kik várják vala Izrael váltságát.
   ³⁹És a mint elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába az ő városukba, Názáretbe.
   ⁴⁰A gyermek pedig növekedik és erősödik vala, telve bölcseséggel, és az Isten malasztja vala őbenne.
   ⁴¹És szülői esztendőnkint Jerusalembe járnak vala a húsvét ünnepére.Móz. II. 23,15  34,18 Móz. V. 16,1  ⁴²És mikor Jézus tizenkét esztendős lett, fölmenének ők is Jerusalembe az ünnepi szokás szerint.
   ⁴³És elvégződvén az ünnepnapok, midőn visszatértek, a gyermek-Jézus elmaradt Jerusalemben, és nem vevék észre szülői.
   ⁴⁴Vélvén pedig őt az útitársaságban lenni, menének egy napi utat, és keresék őt a rokonok és ismerősök között.
   ⁴⁵És meg nem találván, visszatérének Jerusalembe, keresvén őt.
   ⁴⁶És lőn, harmadnap múlva megtalálák őt a templomban a tanítók között ülve, a mint hallgatta és kérdezte őket.
   ⁴⁷Álmélkodának pedig mindnyájan, kik őt hallgatták, az ő okosságán és feleletein.
   ⁴⁸És látván őt, csodálkozának. És anyja mondá neki: Fiam! miért cselekedtél így velünk? Ime atyád és én bánkódva kerestünk téged.
   ⁴⁹És mondá nekik: Mi dolog az, hogy engem kerestetek? nem tudtátok-e, hogy a mik az én Atyáméi, azokban kell lennem?
   ⁵⁰De ők nem érték az igét, melyet nekik szólott.
   ⁵¹És leméne velök, és jöve Názáretbe, és engedelmes vala nekik. Anyja pedig ez igéket mind szivében tartja vala.
   ⁵²És Jézus növekedik vala bölcseségben és időben és kedvességben Istennél és embereknél.