Jób könyve

19 ¹Felelvén pedig Jób, mondá:
²Meddig búsítjátok lelkemet, és gyötörtök engem beszédekkel?
   ³Immár tizszer gyaláztok engem, és nem szégyenlitek, hogy elnyomtok.
   ⁴Mert ha szintén tudatlan voltam is: velem lesz tudatlanságom.
   ⁵De ti ellenem keltek föl, és gyalázatimmal feddetek engem.
   ⁶Legalább csak most értsétek, hogy az Isten nem méltó itélettel nyomorgatott engem, és ostoraival körűlvett engem.
   ⁷Ime kiáltok, erőszakot szenvedvén, és senki sem hallja; üvöltök, és nincs, ki itéljen.
   ⁸Ösvényemet bekerítette, és nem mehetek át; és nyomomra sötétséget vetett.
   ⁹Megfosztott engem dicsőségemtől, és fejemről elvette a koronát.
   ¹⁰Mindenfelől megrontott engem és oda vagyok; és mint a kiszakasztott fának, elvette reményemet.
   ¹¹Fölgerjedett ellenem az ő haragja, és mintegy ellenségeűl tartott engem.Jób. 13,24  16,9  ¹²Együtt jövének el az ő rablói, és utat nyitottak magoknak hozzám, és köröskörűl megszállák hajlékomat.
   ¹³Atyámfiait eltávolítá tőlem, és ismerőim mint idegenek eltávoztak tőlem.
   ¹⁴Rokonaim elhagytak engem, és a kik ismertek, elfeledkeztek rólam.
   ¹⁵Házi cselédeim és szolgálóim mintegy idegennek tartottak engem, és mint zarándok voltam szemeik előtt.
   ¹⁶Szolgámat híttam, és nem felelt; tulajdon számmal könyörögtem neki.
   ¹⁷Lehelletemtől iszonyodott feleségem, és testem fiainak könyörögtem.
   ¹⁸Még a bolondok is lenéztek engem, és mikor tőlök eltávoztam, rágalmaztak.
   ¹⁹Megútáltak engem, kik egykor tanácsadóim voltak, és a kit leginkább szerettem, meggyűlölt engem.
   ²⁰Megemésztetvén húsom, bőrömhöz ragadt csontom, és csak ajakim maradtak meg fogaim körűl.
   ²¹Könyörűljetek rajtam, könyörűljetek rajtam, legalább csak ti, barátaim! mert az Úr keze illetett engem.
   ²²Miért üldöztök engem, mint az Isten? és töltöztök az én húsommal?
   ²³Ki cselekszi azt velem, hogy fölirassanak beszédim? Ki teszi azt nekem, hogy könyvbe irassanak
   ²⁴vasvesszővel és óntáblára, vagy vésővel kőre metszessenek?
   ²⁵Mert tudom, hogy az én Megváltóm él, és az utolsó napon a földből feltámadok;
   ²⁶és ismét körűlvétetem bőrömmel, és az én testemben látom meg Istenemet.
   ²⁷Kit én magam látok meg, és az én szemeim nézik őt, és nem más; el van téve e reményem az én keblemben.
   ²⁸Miért mondjátok tehát most: Üldözzük őt, és az ige gyökerét találjuk föl ellene?
   ²⁹Fussatok azért a fegyver színe elől, mert a fegyver a gonoszság boszúlója; és tudjátok meg, hogy van itélet.