Szt. János evangélioma

20 ¹A hét első napján pedig Mária Magdolna reggel még sötétben a sírhoz jöve, és látá, hogy a kő el van mozdítva a sírtól.
²Elfuta tehát, és jöve Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, kit szeret vala Jézus, és mondá nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették őt.
   ³Kiméne tehát Péter és a másik tanítvány, és a sírhoz menének.
   ⁴Futnak vala pedig ketten együtt, és az a másik tanítvány hamarább futa Péternél, és előbb juta a sírhoz.
   ⁵És lehajolván, látá a lepedőket letéve, de nem méne be.
   ⁶Eljuta pedig oda Simon Péter is követvén őt, és beméne a sírba, és látá letéve a lepedőket,
   ⁷és a kendőt, mely az ő fején volt, nem a lepedőkkel téve, hanem külön egy helyen összehajtva.
   ⁸Akkor tehát beméne az a tanítvány is, ki először érkezett vala a sírhoz, és láta, és hitt;
   ⁹mert még nem értették az írást, hogy föl kell vala neki halottaiból támadnia.
   ¹⁰A tanítványok tehát ismét hazamenének.
   ¹¹Mária pedig kinn álla a sírboltnál sírván. Midőn tehát sírt, lehajolván, a sírba tekinte,
   ¹²és két angyalt láta fehér ruhában ülni, egyiket fejénél, másikat lábainál, a hova Jézus teste tétetett vala.
   ¹³Mondák neki azok: Asszony! mit sírsz? Mondá nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették őt.
   ¹⁴Midőn ezeket mondotta, hátrafordúla, és látá Jézust ott állani, de nem tudá, hogy az Jézus.
   ¹⁵Mondá neki Jézus: Asszony! mit sírsz? kit keressz? Amaz vélvén, hogy ez kertész, mondá neki: Uram! ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, s én elviszem őt.
   ¹⁶Mondá neki Jézus: Mária! Megfordúlván amaz, mondá neki: Rabboni! (mi mestert jelent).
   ¹⁷Mondá neki Jézus: Ne illess engem, mert még nem mentem föl Atyámhoz; hanem menj atyámfiaihoz, és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.Zsolt. 21,23  ¹⁸S elméne Mária Magdolna, hirűl vivén a tanítványoknak: hogy láttam az Urat, és ezeket mondotta nekem.
   ¹⁹Mikor tehát este lőn azon nap, a hét első napján, és az ajtók betéve voltak ott, hol a tanítványok egybegyűltek vala a zsidóktól való félelmök miatt, eljöve Jézus, és megálla középen, és mondá nekik: Békeség nektek!Luk. 24,36  ²⁰És midőn ezt mondotta, megmutatá nekik kezeit és oldalát. Örvendének a tanítványok, látván az Urat.
   ²¹Mondá azért nekik ismét: Békeség nektek! A mint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket.
   ²²Ezeket mondván, rájok lehele, és mondá nekik: Vegyétek a Szentlelket.
   ²³A kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva.Máté 18,18  ²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közől, ki kettősnek mondatik, nem volt velök, mikor eljött Jézus.
   ²⁵Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondá nekik: Hacsak nem látom az ő kezein a szegek liggatását, és ujjamat a szegek helyére nem bocsátom, és kezemet az ő oldalába nem bocsátom, nem hiszem.
   ²⁶És nyolcz nap mulva, ismét bennvalának az ő tanítványai, és Tamás is velök. Eljöve Jézus a bezárt ajtón át, és megálla középen, és mondá: Békeség nektek!
   ²⁷Azután mondá Tamásnak: Ereszd ide be ujjadot, és lásd kezeimet; és hozd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő.
   ²⁸Felelé Tamás, és mondá neki: Én Uram, és én Istenem!
   ²⁹Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás! hittél; boldogok, a kik nem láttak, és hittek.
   ³⁰Sok egyéb jelet is cselekvék ugyan Jézus az ő tanítványai láttára, melyek nincsenek megírva e könyvben;
   ³¹ezek pedig megirattak, hogy higyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és hogy hivén, életetek legyen az ő nevében.