Szt. János evangélioma

14 ¹Meg ne háborodjék szivetek. Hisztek az Istenben; énbennem is higyetek.
²Atyám házában sok lakóhely vagyon. Ha különben volna, megmondottam volna nektek; mert elmegyek helyet készíteni nektek.
   ³És ha elmegyek, és a helyet elkészítem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
   ⁴És a hova én megyek, tudjátok, az útat is tudjátok.
   ⁵Mondá neki Tamás: Uram! nem tudjuk, hova mégy; mikép tudhatnók az utat?
   ⁶Mondá neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jő az Atyához, hanem csak énáltalam.
   ⁷Ha engem ismernétek, Atyámat is ösmernétek; de mostantól megismeritek őt, és láttátok őt.
   ⁸Mondá neki Filep: Uram! mutasd meg nekünk az Atyát, és elég nekünk.
   ⁹Mondá neki Jézus: Annyi időtől vagyok veletek, és nem ismertetek meg engem? Filep! a ki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
   ¹⁰Nem hiszitek-e, hogy én az Atyában és az Atya énbennem vagyon? Az igéket, melyeket én nektek mondok, magamtól nem mondom. Az Atya pedig énbennem lakván, ő cselekszi a tetteket is.
   ¹¹Nem hiszitek-e, hogy én az Atyában és az Atya énbennem vagyon?
   ¹²Ha különben nem, a cselekedetekért higyetek. Bizony, bizony mondom nektek, a ki énbennem hisz, a mely tetteket én cselekszem, ő is cselekszi majd, és nagyobbakat is fog tenni ezeknél; mert én az Atyához megyek.
   ¹³És akármit kértek az Atyától az én nevemben, megcselekszem azt, hogy az Atya dicsőíttesék a Fiúban.Máté 7,7  21,22 Márk 11,24 Ján. 16,23  ¹⁴Ha mit kértek tőlem az én nevemben, megcselekszem.
   ¹⁵Ha engem szerettek, az én parancsaimat tartsátok meg.
   ¹⁶És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon,
   ¹⁷az igazság Lelkét, kit e világ nem vehet; mert nem látja és nem ismeri őt. Ti pedig majd megismeritek őt; mert nálatok marad, és bennetek leszen.
   ¹⁸Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok.
   ¹⁹Még egykevéssé, és e világ már nem lát engem. Ti pedig láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.
   ²⁰Az napon megismeritek, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem és én tibennetek.
   ²¹A ki parancsaimat bírja és azokat megtartja, az az, ki engem szeret. A ki pedig engem szeret, szerettetni fog Atyámtól; és én is szeretem őt, és kijelentem neki magamat.
   ²²Mondá neki Júdás, nem az iskarioti, Uram! mi dolog ez, hogy te nekünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
   ²³Felelvén Jézus, mondá neki: Ha ki engem szeret, az én beszédemet megtartja, és Atyám is szereti őt, és hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála.
   ²⁴A ki engem nem szeret, az én beszédeimet nem tartja meg. És a beszéd, melyet hallottatok, nem enyém, hanem azé, ki engem küldött, az Atyáé.
   ²⁵Ezeket szólottam nektek, nálatok lévén.
   ²⁶A vigasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre, és eszetekbe juttat mindent, a miket nektek mondottam.
   ²⁷Békeséget hagyok nektek, az én békeségemet adom nektek; nem mint a világ adja, adom én nektek. Ne háborodjék meg a ti szívetek, és ne féljen.
   ²⁸Hallottátok, hogy én mondottam nektek: Elmegyek és eljövök hozzátok; ha engem szeretnétek, örűlnétek azon, hogy az Atyához megyek; mert az Atya nagyobb nálamnál.
   ²⁹És most megmondottam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy midőn meglesz, higyétek.
   ³⁰Immár nem sokat szólok veletek; mert eljő e világ fejedelme; de én bennem semmije sincsen:
   ³¹hanem hogy megismerje a világ, hogy szeretem az Atyát, és a mint parancsot adott nekem az Atya, úgy cselekszem. Keljetek föl, menjünk el innét.