Izaiás jövendölése

43 ¹És most ezeket mondja az Úr, a te teremtőd, Jákob! és a te alkotód, Izrael! Ne félj, mert megváltottalak téged, és neveden híttalak téged; enyém vagy te.
²Mikor átmégy a vizeken, veled leszek, és a folyóvizek nem borítanak el téged; mikor a tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem pörzsöl meg téged.
   ³Mert én, a te Urad Istened, Izrael Szente, a te Üdvözítőd, váltságodért Egyiptomot, Szerecsenországot és Szábát adom éretted;
   ⁴mióta tiszteletes lettél szemeim előtt és dicsőséges, én szeretlek téged, és embereket adok éretted, és népeket a te lelkedért.
   ⁵Ne félj, mert én veled vagyok; napkeletről eléhozom ivadékodat, és egybegyüjtelek téged napnyugatról.
   ⁶Mondom az éjszaknak: Add ide! és a délnek: Ne tartsd vissza! Hozd elé fiaimat messzünnen, és leányaimat a föld végső határairól,
   ⁷és mindazt, ki segítségűl híja nevemet, kit az én dicsőségemre teremtettem, képeztem és alkottam.
   ⁸Vezesd ki a vak népet, melynek szemei vannak, és siketeket, kinek fülei vannak.
   ⁹Mind egybegyűlhetnek a népek, és összecsoportozhatnak a nemzetek; ki hirdethet ilyet közőletek? és a mi még előbb lesz, ki hallatja velünk? Állítsák elé tanúikat, igazolják magokat, hogy hallják és ezt mondják: Igaz!
   ¹⁰Ti vagytok az én tanúim, úgymond az Úr, és az én szolgám, kit választottam, hogy tudjátok és higyetek nekem, és értsétek meg, hogy enmagam vagyok. Előttem nem alkottatott Isten, és utánam sem leszen.
   ¹¹Én vagyok, én vagyok az Úr és kivűlem nincs Üdvözítő.Oze. 13,4  ¹²Én hirdettem, és meg is szabadítottam; hallomásra juttattam, és nem volt köztetek idegen (isten); ti vagytok az én tanúim, úgymond az Úr, és én az Isten.
   ¹³Én kezdettől ugyanaz vagyok, és nincs, ki az én kezemből kimentsen; én teszek, és ki fordítja el azt?
   ¹⁴Ezeket mondja a ti megváltó Uratok, Izrael Szente: Tiérettetek küldöttem Babilonba, és levertem minden zárt, a hajóikban dicsekedő kaldeusokat.
   ¹⁵Én vagyok a ti szent Uratok, Izrael teremtője, a ti királyotok.
   ¹⁶Ezeket mondja az Úr, ki utat készített a tengeren, és ösvényt a sebes vizeken;
   ¹⁷ki szekeret és lovat, sereget és haderőt engedett jőni; mind elaludtak egyetemben, és föl nem kelnek; megtörettek, mint a len, és eloltattak.
   ¹⁸Ne emlékezzetek meg az előbbiekről, és a régieket ne nézzétek.
   ¹⁹Ime én új dolgokat cselekszem; és ezennel fejlenek, bizonyára megismeritek azokat; a pusztán át útat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket;
   ²⁰Dicsőiteni fog engem a mezei vadállat, a sárkányok és struczmadarak; mert a pusztában vizet adok, folyóvizet a kietlenben, hogy itassam népemet, az én választottamat.
   ²¹E népet magamnak képeztem, dicséretemet fogja beszélni.
   ²²De nem híttál engem segítségűl, Jákob! és nem fáradoztál miattam, Izrael!
   ²³nem áldoztad nekem égőáldozatod kosát, és áldozataiddal nem dicsőitettél engem; nem terheltelek téged eledel-áldozattal, s nem fárasztottalak tömjénnel,
   ²⁴Nem vettél nekem ezüstön jóillatú kálmust, és áldozataidnak kövérségével nem tartottál jól; hanem bűneiddel terheltél engem, s gonoszságaiddal fárasztottál.
   ²⁵Én vagyok, én magam vagyok, ki eltörlöm gonoszságaidat enmagamért, és nem emlékezem meg bűneidről.
   ²⁶Juttasd eszembe, és törvénykezzünk együtt; beszéld el, ha valamid vagyon igazolásodra.
   ²⁷Első atyád vétkezett, és tanítóid vétkeztek ellenem.
   ²⁸S így szentségteleníttettek meg a szent fejedelmek, így adtam Jákobot veszedelemre, és Izraelt káromlásra.