Zsidóknak írt levél

6 ¹Annakokáért mellőzvén a Krisztus tanítmányának elemeit, a tökéletesebbekre megyünk át, nem kezdvén a beszédet ismét az alapról, úgymint, a holt cselekedetekből való megtérésről és a hitről Istenben,
²a keresztségek tanitásáról, a kezek föltevéséről, a halottak feltámadásáról és az örök itéletről.
   ³És ezt cselekeszszük is, ha Isten engedi.
   ⁴Mert lehetetlen, hogy azok, kik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részesek lettek a Szentlélekben,
   ⁵nem különben megízlelték az Isten jó igéjét és a jövendő világ erejét…
   ⁶és mégis elestek… ismét megújuljanak a bűnbánat által, miután újra megfeszítették, a mennyire rajtok állott, az Isten Fiát, és csúfot űztek belőle.
   ⁷Mert azon föld, mely a gyakorta rája hulló záport beiszsza, és alkalmas növényt terem azoknak, ki azt mívelik, áldást nyer az Istentől;
   ⁸a mely pedig töviseket és bojtorványokat terem, elhagyatik, és közel van az átokhoz, minek vége az elégetés.
   ⁹Tifelőletek azonban, szerelmesim, jobbakat reménylünk, és hogy közelebb vagytok az üdvösséghez, noha így szólunk.
   ¹⁰Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék a ti jótékonyságtokról és szerelmetekről, melyet az ő nevéért mutattatok, kik szolgáltatok a szenteknek és szolgáltok.
   ¹¹Kivánjuk pedig, hogy kiki közőletek ugyanazon készséget mutassa a remény teljesitésére mindvégiglen;
   ¹²hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, kik a hit és béketűrés által örökösei az igéreteknek.
   ¹³Mert az Isten Ábrahámnak igéretet tévén, minthogy senki sem volt nagyobb, kire esküdjék, önmagára esküdött,
   ¹⁴mondván: Bizonyára megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
   ¹⁵És így hosszútüréssel várakozván, megnyerte az igéretet.
   ¹⁶Mert az emberek önmagoknál nagyobbra esküsznek, és minden vetekedésöknek véget vet a megerősitésűl mondott esküvés.
   ¹⁷Ennélfogva az Isten bővebben akarván megmutatni az igéret örököseinek az ő tanácsa változhatlanságát, esküvést vetett közbe;
   ¹⁸hogy két változhatlan dolog által, melyekben lehetetlen az Istennek hazudni, igen erős vigasztalásunk legyen, kik sietünk a nekünk nyujtott remény elnyerésére,
   ¹⁹melyet úgy tartunk, mint lelkünk biztos és erős horgonyát, mely elér a kárpit belsejéig;
   ²⁰a hová elöljárónk, Jézus, miérettünk bement, ki Melkizedek rende szerint főpappá lett mindörökké.