41
1Két esztendő múlva Fáraó álmot láta. Úgy tetszik vala neki, mintha folyóvíz mellett állana,
2melyből hét szép és igen kövér tehén jöve föl és legel vala a mocsáros helyeken.
3Más hét undok és elsoványodott is emelkedék ki a folyóvízből, és szintén a vízparton legel vala a zöldellő helyeken.
4És ezek elnyelék amazokat, melyek csodaszép színben és állapotban valának. Mire fölserkene Fáraó.
5Ismét elaluvék, és más álmot láta. Hét kalász nő vala egy száron, mind teljes és szép;
6és más ugyanannyi vékony és a hőségtől kiszáradt kalászok növének,
7megemésztvén az előbbieknek minden szépségét. Fölserkenvén Fáraó a nyugalomból,
8miután megviradt, félelemmel megrettenvén, elkülde Egyiptom minden jóslóihoz és minden bölcseihez; és eléhivatván őket, elbeszélé nekik az álmot, és nem vala, ki megmagyarázza.
9Akkor végre megemlékezvén a pohárnokok mestere, mondá: Megvallom bűnömet.
10A király megharagudván szolgáira, megparancsolá: hogy engem és a sütők mesterét a vitézek hadnagyának tömlöczébe vessenek;
11a hol mindketten álmot látánk, mely a jövendőt jelenté.
12Vala ott egy zsidó ifjú, a vitézek hadnagyának szolgája, kinek elbeszélvén az álmokat,
13mindazt hallottuk tőle, mit azután a dolog esete beigazolt. Mert nekem visszaadaték hivatalom, és amaz felakasztaték a keresztre.
14A király parancsára Józsefet azonnal kihozván a tömlöczből, megnyírék, és más ruhát adván rá, eléje vivék.
15Kinek amaz mondá: Álmokat láttam, és nincs, ki megmagyarázza; a mihez, mint hallom, te igen bölcsen értesz.
16Felelé József: Az Isten nálam nélkül fog szerencsét mondani Fáraónak.Máté 10,20
17Elbeszélé tehát Fáraó, a mit látott vala. Úgy tetszik vala nekem, mintha folyóvíz partján állanék,
18és hét igen szép és kövér húsú tehén jöve föl a folyóvízből, melyek a mocsáros legelő zöldjén szedegetnek vala;
19és ezek után más hét jöve föl, oly rút és sovány, hogy soha olyakat Egyiptom földén nem láttam;
20melyek elnyelvén és megemésztvén az elsőket,
21semmi jelenségét nem adák a jóllakásnak, hanem hasonló soványságban és rút lankadtságban maradának. Fölserkenék; és újra mély álomtól elnyomatván,
22álmot láték: Hét kalász nő vala egy száron, mind teljes és fölötte szép.
23Más hét vékony és a hőségtől kiszáradt is nő vala egy száron;
24ezek az előbbiek szépségét elnyelék. Elbeszélém ez álmot a jósoknak, és senki sincs, ki megfejtse.
25Felelé József: A királynak álma mind egy. A mit Isten cselekedni fog, megjelentette Fáraónak.
26A hét szép tehén és hét teljes kalász a bőségnek hét esztendeje, és az álomnak ugyanegy jelentését foglalják magokban.
27A hét vékony és sovány tehén is, melyek amazok után jöttek fel, és a meleg széltől megégetett hét vékony kalász, a jövendő éhségnek hét esztendeje.
28Melyek ily renddel teljesednek be.
29Ime nagy bőségnek hét esztendeje fog jőni Egyiptom egész földére;
30melyet más hét oly igen terméketlen esztendő követ, hogy az előbbi bőség egészen el lesz feledve, mert az éhség megemészti az egész tartományt,
31és a bőség nagyvoltát megsemmisíti a nagy szükség.
32Hogy pedig másodszor is láttad az ugyanegy dologra vonatkozó álmot, bizonyos jele annak, hogy meglesz, a mit Isten mondott, és hamar beteljesedik.
33Most azért válaszszon a király bölcs és ügyes férfiút, és tegye őt Egyiptom földének gondviselőjévé,
34Ki tiszttartókat rendeljen minden tartományokban, és a termés ötödrészét a bőség hét esztendejében,
35melyek következnek, gyűjtse csűrökbe, és minden gabona Fáraó hatalma alá takartassék, és tartassék meg a városokban,
36előkészűletűl a hét esztendőnek, jövendő éhségére, mely elnyomja Egyiptomot, hogy a föld meg ne emésztessék a szükség miatt.
37Tetszék a tanács Fáraónak és minden tisztviselőinek;
38és szóla nekik: Vajjon találhatunk-e ily férfiút, ki az Isten lelkével teljes legyen?
39Mondá azért Józsefnek: Mivelhogy Isten neked mutatta meg mind a miket szólottál, találhatok-e náladnál bölcsebbet, vagy csak hozzád hasonlót?
40Te leszesz házam felügyelője, és szád parancsának az egész nép engedelmeskedni fog, csak királyi székemmel előzlek meg.Zsolt. 104,21 Makk. I. 2,53 Ap.cs. 7,10
41És Fáraó mondá ismét Józsefnek: Ime egész Egyiptom földére rendeltelek.
42És levéve kezéről a gyürűt, az ő kezébe adá azt, és felöltözteté őt bíborköntösbe, és nyakába aranylánczot tőn,
43és második szekerébe ülteté őt, kiáltván a hírnök: hogy mindnyájan térdet hajtsanak előtte, és tudják meg, hogy ő fejedelme egész Egyiptom földének.
44És mondá a király Józsefnek: Én vagyok Fáraó; parancsod nélkül nem mozdítja meg senki kezét vagy lábát egész Egyiptom földén.
45És elváltoztatá az ő nevét, és nevezé őt egyiptomi nyelven: világ szabadítójának. És adá neki feleségűl Aszenetet, Putifárnak, a heliopoli papnak leányát. Bejárá tehát József Egyiptom földét.
46(Harmincz esztendős vala pedig, mikor Fáraó király elé állott); és körűljárá Egyiptom minden tartományát.
47És eljöve a hét esztendő bősége; és kévékbe kötvén a gabonát, összegyűjték Egyiptom csűreibe,
48és minden termés fölöslege megtakaríttaték minden városban.
49És oly nagy vala a búza bősége, hogy a tenger fövenyéhez hasonlíta, és a sokaság meghaladá a mértéket.
50Józsefnek pedig, mielőtt az éhség eljött, két fia születék, kiket neki Aszenet, a heliopoli papnak, Putifárnak leánya szüle.Móz. I. 46,20 48,5
51És hivá az elsőszülött nevét Manasszesnek, mondván: Elfeledtette velem Isten minden nyomorúságomat és atyám házát.
52És a másiknak nevét Efraimnak nevezé, mondván: Megszaporított engem Isten szegénységem földén.
53Miután pedig eltelt a bőség hét esztendeje, mely Egyiptomban vala,
54elkezde jőni a szükség hét esztendeje, a mint József előre megmondotta vala; az egész földön elhatalmazék az éhség, de Egyiptom minden tartományában vala kenyér.
55Miután pedig erre is éhség jött, a nép Fáraóhoz kiálta, kenyeret kérvén. Kiknek ez felelé: Menjetek Józsefhez, és a mit ő mondand nektek, azt cselekedjétek.
56Az éhség pedig naponkint növekedik vala az egész földön; és megnyita József minden csűröket, és árul vala az Egyiptomiaknak, mert az éhség rájok is nehezedett vala.
57És minden tartományok Egyiptomba jövének élelmet venni, hogy a fogyatkozás nyomorúságát enyhítsék.