Mózes I. könyve. Genezis

2 ¹Elvégeztetének tehát az egek és a föld, és azoknak minden ékessége.
²És befejezé Isten a hetedik napon munkáját, melyet alkotott vala; és megnyugovék a hetedik napon minden munkájától, melyet véghez vitt vala.
   ³És megáldá a hetedik napot, és megszentelé azt: mert azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtett Isten, hogy elvégezze.Móz. II. 20,11  31,17 Móz. V. 5,14 Zsid. 4,4  ⁴Ez az ég és föld eredete, mikor azok teremtettek, az napon, melyen alkotta az Úr Isten az eget és földet,
   ⁵és a mezőnek minden vesszejét, mielőtt kijött a földből, és a tartománynak minden füvét, mielőtt kicsirázott, mert még nem bocsátott vala az Úr Isten esőt a földre, és nem volt ember, ki mívelje a földet:
   ⁶hanem forrás jő vala fel a földből, megöntözvén a föld egész színét.
   ⁷Alkota tehát az Úr Isten embert a föld agyagából, és orczájára lehellé az élet lehelletét, s így lőn az ember élő lénynyé.Kor. I. 15,45  ⁸Plántálta vala pedig az Úr Isten a gyönyörűség paradicsomát kezdettől, melybe helyezé az embert, a kit alkotott vala.
   ⁹És nevele az Úr Isten a földből mindenféle, tekintetre szép, és ételre kellemes fát; az élet fáját is a paradicsom közepén, a jó és gonosz tudásának fáját.
   ¹⁰És folyóvíz megyen vala ki a gyönyörűség helyéről a paradicsom megöntözésére, mely onnan négy főágra oszol.
   ¹¹Az egyiknek neve Fizon; ez az, mely körűlfolyja Hevilátnak minden földét, a hol arany terem, 24,35  ¹²és azon földnek aranya legjobb; ott találtatik bdellium és ónix-kő.
   ¹³És a második folyóvíz neve Gehon; ez az, mely megkerűli Szerecsenországnak egész földét.
   ¹⁴A harmadik folyóvíznek pedig neve Tigris; ez foly az assziriusok felé. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrates.
   ¹⁵Vivé tehát az Úr Isten az embert, és helyezé őt a gyönyörűség paradicsomába, hogy mívelje és őrízze azt.
   ¹⁶És parancsolá neki, mondván: A paradicsomnak minden fájáról egyél;
   ¹⁷de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél; mert a mely nap arról eszel, halállal halsz meg.
   ¹⁸Mondá még az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedűl lennie; teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt.
   ¹⁹Földből megalkotván tehát az Úr Isten a föld minden élő állatait és minden égi madarakat, vivé azokat Ádámhoz, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert minden élő lénynek az a neve, minek Ádám nevezte.
   ²⁰És nevökön neveze Ádám minden állatot és minden madarat és minden földi vadat. De Ádámnak nem találtaték hozzá hasonló segítő.
   ²¹Bocsáta azért az Úr Isten mély álmot Ádámra; és mikor elaludt vala, vőn egyet az ő oldalcsontaiból, és húst tőn helyébe.
   ²²És az Úr Isten az oldalcsontot, melyet Ádámból vett vala, asszonynyá alkotá, és vivé őt Ádámhoz.
   ²³És mondá Ádám: Ez mostan csont az én csontaimból, és hús az én húsomból; ez férfiúinak hívatik, mert férfiúból vétetett.Kor. I. 11,9  ²⁴Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testben.Máté 19,5 Márk 10,7 Efez. 5,31 Kor. I. 6,16  ²⁵Mind a kettő pedig mezítelen vala, Ádám tudniillik és felesége, és nem szégyenlik vala.